Residential area

Az emberek lakónegyede. Itt élik mindennapjaikat visszataszítva, mások eleségeként. Sosem tudhatják éppen, hogy mikor jő el majd az ő idejük. Mikor egy vérfarkas vagy vámpír foga beléjük mélyed. Így aztán nem is csoda, hogy ez a lakóterület a szó minden értelmében egy gettó. Amit az őrzők védenek. Természetesen a telihold idején nem őrzi az embereket senki. Ilyenkor történik a legtöbb haláleset.

*Épp, hogy csak bebocsátást nyert Shadows földjére, szokásához hűen, most is eltévedt. Ki, ha nem ő?
Természetesen még senkit nem ismer itt, és ez így eléggé sanszos. Tekintve például arra is, hogy még nagyon fiatalka, és nem igazán tudja megvédeni magát.
És mintha valami varázsszó lett volna ez, jelent meg körülötte egy veszett vérfarkas horda. Hirtelen a semmiből jelent meg az a jó pár kifejlett berserk egyed. Némelyik már át is alakult. Amelyik pedig még emberi formájában volt, gúnyos hangon szólalt meg.*
- Eltévedtél, kicsi lány?
*na és erre mit válaszolhatott volna? Hogy igen, eltévedt. Úgy gondolta, hogy majd pont nem ők lesznek azok, akik útbaigazítják. Valamiért érezte, hogy inkább valami vacsiszerűség lesz belőle. Vajon miért? Tehát nem igazán szólalt meg. Inkább csak farkasszemet nézett az egyikkel. Ami szintén nagy hibának minősült, mivel az egy morgás kíséretével támadt Stephanie-ra...*

*A mai napon Alec töltötte be az egyik őrző szerepét az északi oldalon, ám a szolgálati ideje már egy órája lejárt, át is adta az őrséget másnak ám valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag úgy döntött, hogy még egy kicsit a városban marad. Magának sem tudná megmagyarázni, hogy miért nem ment vissza egyből a várba, ahol további teendőit kellett volna ellátnia. Egyszerűen csak érezte, hogy valami nincs rendjén. Az eső némán szemetelt a halandók városa fölött... nedves hideget hozva magával és ami nem utolsó, szürkeséget is. Az emberek a házaikban várták hogy a tavaszi esőfelhők elvonuljanak, viszont Alec tudta jól, hogy nem csak az eső okozza a szinte tapintható feszültséget. Hamarosan telihold lesz... még pár nap csupán és ilyenkor mindenki ideges. Sokkal többször törnek át a falon a két faj egyedei, hogy idő előtt vadászni kezdjenek.
Talán éppen ezért nem okoz meglepetést az, hogy egy horda vérfarkast jelent meg a lakónegyed kellős közepén. Először tovább akart menni, elvégre azt csinálnak, amit akarnak... nincsen szabély vagy törvény arra, hogy meg kellene őket állítania. Valamiért mégis furcsának találta őket. Az egyik magas bérház tetejére ugrott, hogy onnan vegye jobban szemügyre a falkát és ekkor már szemet szúrt neki, hogy veszettek. Az ilyen példányok nem csak az emberek halálát okozhatják, hanem bárki másét, akit megharapnak és szerencsétlenségükre a veszettséget nem lehet kigyógyítani. Talán ez az egyetlen áttört pont a farkasok erősségén. Mindebből az adódik, hogy el kell őket pusztítani. Alec úgy gondolta, hogy majd ide küld egy csapatot, akiknek éppen gyakorlatuk van, hogy gondoskodjanak a farkasokról, amikor észre vesz egy fiatal nőt, aki a vadak figyelmének középpontjába került és ráadásul vámpír! Hát ezt már tényleg nem hagyhatja annyiban...
Másodpercek leforgása alatt végez három farkassal. A többiek jobbnak látták, ha visszavonulnak. Természetesen, ha nem lettek volna betegek, akkor nem támadt volna egyedül rájuk, hiszen életveszélyesek a farkasok főleg átalakulva... de ilyenkor, amikor a veszettség zabálja az agyukat, könnyű dolga van, ha gyorsan cselekszik... és ez meg is történt. Nem adott esélyt arra, hogy ellene forduljanak. Végignéz a tetemeken, az egyik alatt ott hever a fiatal vámpír. Úgy látszik, Alec éppen jókor érkezett... csakhogy a dög ráesett a nőre. Arrébb dobja a holttestet és kezét nyújtja a .. így közelebbről megnézve inkább lánynak mondható személynek, hogy felsegítse őt*

*Elég kellemetlen lett volna, ha így idejövetele során már is elpatkolna. De valamiért szerencséje volt, és megmentették.
Ám minden olyan gyorsan történt. Az első pillanatban még a torkának ugranak, a másodikban pedig a földön hever, rajta egy tetem. Mindenesetre túlélte és ez a lényeg.
A megmentője kiszabadítja őt a hústömeg alól és még a kezét is nyújtja. Ez már mindjárt jobb összképet mutat neki erről a helyről.*
- Köszönöm...
*fogadja el a kezet egy mosoly kíséretében, és áll fel a földről*

*egyetlen röpke másodperc alatt végignéz a lányon, majd egy katonától megszokott közömbös arc a másik két tetem felé pillant. Reméli, hogy nem tettek nagy kárt ezek a farkasok. Végül figyelme visszafordul a vámpírra*
- Ha nem tudod magad megvédeni, akkor nem kellene ilyen helyen bóklásznod.
*mondja ki az első gondolatot, ami az eszébe jut, aztán enyhít kicsit az arckifejezésén*
- Alec vagyok, az őrzők egyike. És benned kit tisztelhetek?
*valószínűleg mostanában érkezhetett ide a lány, mert egyáltalán nem ismerős... de majd szép sorjában minden kiderül*

*Valahogy sejtette, hogy egy ilyen választ fog kapni. A szívesen szó helyett egy kis fejmosás. Hát ez alap. De mindegy. Már a kedves mesterétől megszokhatta az ilyesmit. A kedves mesterét azonban megölték a vérfarkasok pár hete, még mielőtt ide jött volna. Szóval így most minden olyan tökéletes. Kicsit hiányzik neki, mert nincs kitől hallgassa a fejmosást, amit már olyan jól megszokott. Meg nincs ki megvédje. De kicsit örül is, mert most végre szabadon érezheti magát.*
- Stephanie vagyok. Nem rég érkeztem ide, és őszintén szólva eltévedtem. Igazából nem is erre akartam jönni.
*mondja, bár a másikat több mint valószínű, hogy annyira ez nem érdekli. Mindegy azért hálás neki, hogy megmentette a bőrét. Na meg azért is, hogy emlékezteti vele a kedves mesterének a fejmosását.*

- Azt gondoltam, hogy nem ide akartál jönni... gondolom vámpír földre tartottál, csak rossz helyen jöttél be. Szerencséd, hogy még nincs telihold. Nem hiszem, hogy akkor életben maradtál volna, de fölösleges olyanokon gondolkozni, amik nem is történtek meg, nem igaz? A lényeg, hogy épségben vagy, nincs rajtad harapás nyom, nem vérzel... tehát minden jól van így.
*próbál egy kicsit kedvesebb lenni, bár nem szokott hozzá az ilyesmihez, lévén, hogy jómaga sem kapott sok kedvességet a kiképzése alatt, így jószerivel el is felejtette, hogy mi is az.*
- És, hova tartottál? Ha nem bánod, elkísérnélek mert úgy látom, hogy vonzod a bajt.

- Nos igazából nem tudom... Valami szálláshely után kéne néznem, de még annyira nem tudom, hogy-hogyan mennek itt a dolgok. És nagyon azt sem tudom, hogy mi merre van.
*szemeit a földre szegezi. Elég kellemetlenül érzi magát, hogy ennyire nem tud semmit meg ilyenek.*
- Gondolom most jön megint az a szöveg, hogy nem kéne itt lennem. De hidd el, hogy itt a helyem. Máshol nem érzem magam jól.
*igaz, hogy itt sincsenek eddig valami jó tapasztalatai. Kicsit most el van veszve. Kicsit nagyon. De mindegy, itt majd megedződik. Vagy éppen itt fog meghalni. Mindegy, a sors majd úgy fogja alakítani a dolgokat, ahogy azoknak majd lenniük ki. Itt majd eldől, hogy Stephanie egyáltalán alkalmas-e a vámpírlétre vagy sem.*

*Hosszasan méregeti a lányt. Nem szoktak ilyen fiatal lényeket Shadows-ba hívni, szóval mindenképpen a mesterével kellett volna érkeznie, de az meghalt... tehát most ez a vámpír teljesen egyedül van. Alec sorra veszi a lehetőségeket, hogy mihez is kellene kezdenie Stefinek, de valahogy egyik sem tűnik valami biztonságos megoldásnak. Őszintén bevallva, ilyen fiatalon csak a halál vár itt rá és Alecet úgy nevelték, hogy minden élet számít (persze a halandóké nem)*
- Akkor velem jössz. Egy darabig bizonyára ott maradhatsz a várban, amíg el nem dől, hogy mi legyen veled.
*jelenti ki egy sóhaj közepette*

*Kicsit meglepődik Alec döntésén(?)*
- Veled megyek? Hova? És milyen sorsom?
*ekkor eszébe jut, hogy csak valami púp lehet a másik hátán, és az nagyon nem akar lenni. Sokszor a régi mestere terhére is volt.*
- De... de... izé...
*hadovál össze-vissza, meg szabadkozik.*
- Én igazán nem akarok a terhére lenni, uram...
*lehet, hogy ez őrzőnek ez az uramozás kicsit viccesen hathat, de Stefi nem őrző. Mondjuk nem is nemes. Inkább a kettő között, a semmilyen átlag nép kategóriába tartozik. De azt még nem tudja, hogy itt olyan nincs. Vannak a nemesek, és az őrzők, aztán ennyi. Szegény kis tudatlan lányka...*

- Ne aggódj... minden rendben lesz és a legbiztonságosabb az, ha velem jössz, ellenkezést még csak hallani sem akarok.
*ellentmondást nem tűrő hangon, szinte parancsot ad, majd szép lassan el is indul az északi kapu felé, karon fogva a lányt, nehogy valami ostobaságot csináljon. Közben azon gondolkozik, hogy mit fog majd mondani a többieknek. Bizonyára nem lesz ellenvetésük a döntésével kapcsolatban, de a lány sorsa... igen csak két esélyes...*

*Kicsit meglepődik, hogy hirtelen így a szárnyai alá vette valaki. Persze lehet, hogy csak éppen valami kivégzésfélére akarják vinni. Sohasem lehet tudni. Vagy csak egyszerűen megetetik a vérfarkasokkal. Bár akkor miért mentette volna az előbb meg? Mindegy, azért jobb, ha rákérdez.*
- De ugye nem valami börtönbe vagy fogdába visznek?
*kérdezi félelemmel a hangjában. Igen, bizony ő ezt tényleg komolyan gondolja. Az a tipikus naiv kislány. Ezért is volt vele olyan szigorú a mestere. Így tudta csak őt megóvni mindenféle bajtól. De a múlt, elmúlt.*

*nem válaszol a kérdésre, csak némán megy tovább a kapu felé. Nem tudja, hogy mi lesz a lánnyal, de jelenleg nem is foglalkoztatja ez a kérdés. Most csak haza akar menni, hogy végre maga mögött tudhassa ezt a napot is... Ennek megfelelően úgy tesz, mintha a lány ott sem lenne. Nem szereti az ostoba beszédet, ahogyan a kelleténél többet beszélőket sem*

*Lebiggyeszti ajkait. Nem kapott választ. Ami lehet, hogy nem éppen az ő előnyére fog válni. Sőt, tuti, hogy nem az ő előnyére válik az, hogy nem kapott választ. Csak megy Alec után és néz maga elé. Végül is mindegy. Majd lesz, ami lesz. Aminek lennie kell. Inkább befogja, és a környezetet kezdi szemlélni.*