Adamant

A tiszta vérű vámpírok kastélya. Ide csak az jöhet, aki előzőleg bejelentette szándékát, illetve benyújtotta a kérelmét. Az épületet különleges erő védi az illetéktelen behatolóktól, éppen ezért sehol nem látni őröket, nekik sincs itt semmi keresni valójuk. A kastély az uralkodók külön kis életszigete és nem szívesen engednek be senkit sem... senki nem tudja rajtuk kívül, hogy igazából miket is rejtenek ezek a különleges falak...

*Amint felkelt a nap Drake nyújtózott egyet az ágyában majd az oldalára fordult. Szeretett volna még aludni egy kicsit, de rossz szokásként korán kelő vámpír és bármennyire erőlteti, hogy ismét visszatérjen álmához sehogy sem jön össze, így hát kénytelen kikelni kényelmes és hatalmas ágyából. Miután felfrissítette magát a fürdőben, átsétál a szomszédos lakosztályba. Megáll az ágy mellett és gyönyörködve nézi az alvó Khiarát. Megsimítja a nő arcát, hogy egy tincset arrébb söpörjön szépséges arcából, majd csókot nyom az ajkaira remélve, hogy felébred és nem kell egyedül lennie a hatalmas kastélyban estig.
Kedve támad bebújni szerelme mellé az ágyba, hogy egy kicsit lustálkodhassanak együtt vagy csak megölelhesse őt... az mindig megnyugtatja. Egyszerűen rajong ezért a nőért már nem is emlékszik rá, hogy hány évszázada vannak együtt és mindvégig csak őt szerette.*

*Napfényes reggelre ébred. Vagyis inkább Drake csókjára. Kinyitja szemeit, és pislog párat. Nincs is annál jobb, ha az ember úgy kezdi a napját, ha megpillantja szerelmét.
Mosolyra húzza a száját és nyújtózik egyet.*
- Jó reggelt!
*kicsit még álmos a hangja, de majd jobban magához tér. A férfivel már nagyon régóta együtt "járnak". Ha vámpíroknál lehet így fogalmazni... A lényeg az, hogy ők egy párt alkotnak. Amiért Khiarának van miért élnie. Így nem üresek a napjai. És Drake fényt visz az életébe. Pedig a legtöbb tisztavérű már nagyon unja az életét. De ő nem... Bearanyozzák egymás életét. És nincs is ennél szebb. Még egy tisztavérű vámpír is lehet szerelmes.*

- Neked is jó reggelt, leelan!
*becézi kedvesét egy ősi nyelv szavával, ami körülbelül annyit tesz, hogy 'legdrágább kincsem'. Azon férfi vámpírok használják ezt, akik megtalálták a szerelmet és általában csak a tisztavérűek vagy azok közvetlen tanítványai ismerik az ősi nyelvet, tehát ez a szó egy vámpír szájából hallva mély érzelmeket rejt.*
- Remélem nem haragszol azért, hogy felébresztettelek... meg azért sem, hogy tegnap éjjel nem jöttem haza, ezért nem ölelhettelek, míg alszol...
*suttogja egészen közel hajolva kedveséhez, sötét tincsei az arcába csúsznak, szemei csillognak, ahogy ezt a csillagot nézi. Annyi év után is ugyan azzal a perzselő szerelemmel pillant rá, mint mikor megismerkedtek... mi ez, ha nem csoda?*
- Hoztam neked valamit, leelan!
*egy kicsit kotorászik a zsebében, majd egy arany nyakéket mutat fel, aminek láncai különleges formákból állnak*
- Erendys... ez a neve az ékszernek. Amint megláttam, tudtam, hogy el kell hoznom neked, hiszen kinek a nyakán állna jobban? Egyetlen olyan varázslatos szépségű nő sem létezik, mint amilyen te vagy... Remélem tetszik!

- Nem haragszom... Rád sosem tudok haragudni, de ezt te tudod...
*pirul el egy mosoly kíséretében. Kicsit szűzies hatást kelthet. Ami egy pureblood-ra nézve elég poénos.*
- Merre jártál az éjjel?
*kíváncsiskodik. Természetesen nem gondol semmi rosszra. Teljes mértékben megbízik Drake-ben, szóval csak úgy érdeklődik, hogy milyen fontos dolgokat intézett el.*
- Hoztál valamit?
*tornázza fel magát ülő helyzetbe, és az a gyönyörű ajándék megbabonázza őt. Még a szája is nyitva marad csodálatában.*
- Ez csodálatos... Köszönöm!
*hálálkodik és ajkait a másik ajkaira tapasztja, hogy csókot lophasson tőle.*

*A csók közben átöleli kedvese derekát, hogy teljes egészében érezze őt, szabad kezével végigsimít a tökéletes idomokon, de valahogy nem akaródzik neki elengedni Khiarát, sőt a csókot sem akarja abba hagyni. Mély szenvedéllyel uralja a nő ajkait, közben beleremeg a vágyba, ami hirtelen végigsöpör rajta olyan erősen, hogy szinte már égeti Drake-et belülről. Nem tehet róla, kedvese egyetlen csókjával képes megbabonázni őt. Ténylegesen is az övé... nem csak képletesen mondva... bármit megtenne érte...
A kérdést feledve elmerül Khiara édes csókjában, szinte észre sem véve, hogy már fekszik az ágyon és visszahúzta maga mellé a vámpírnőt is, hogy kicsit fölé emelkedve birtokolhassa őt. Keze eközben már bejárta kedvese egész testét, a szenvedélyes csókokból apró, ám annál vágykeltőbb csókok lettek a nyakra hintve, a vállra... lehúzva onnan a falatnyi ruha pántját, majd tovább haladva - és tisztítva meg az utat a ruhaneműtől - megállapodik Khiara idomainál, olykor beleharapva vért csen tőle, de csak az élvezet kedvéért. Egyszerűen nem tud betelni ezzel a tökéletes testtel...*

*Jó tudni, hogy a tegnap estét most bepótolják... Még alig ébredt fel, de máris kéjben részesül. Na de ez a romantika, ez a szerelem. Legalábbis vámpíréknál. Lábait automatikusan a férfi dereka köré kulcsolja. Az már mellékes, hogy azon ruha van. De most, hogy így ez eszébe jut, tesz róla, hogy ne legyen ruhában.
Kezei végigszánkáznak Drake hátán, vállain, izmos karján. Majd benyúl annak felsője alá, és seperc alatt megszabadítja párját a felesleges ruhaneműtől. Mikor ezzel megvolt, a ruhadarabot a szoba egyik sarkába hajítja. Aztán mint egy kistigris úgy vájja a vámpír hátába körmeit. És szánt vele végig a csupasz testen. Persze arra ügyel, hogy ne erősen csinálja. Csak finoman, játékosan.*

*Beleborzong a karmolásba, amit mindig is szeretett, elvégre ez a vámpíroknál olyan, mint ha vágykeltő szer lenne, főleg ilyen pozitúrában tálalva. Megereszt egy mosolyt miközben végigcsókolja Khiara hasát, lefejti róla a fehérneműt majd ajkaival bejárja mindkét belső combját, ezzel arra késztetve, hogy lábai megnyíljanak előtte és szabad utat kapjon a szeméremdomb alatti részekhez. egyetlen pillanatig sem várakoztatja kedvesét. Gyengéden csókolja őt odalent, majd nyelvével kényezteti különleges bánásmódként. Olykor belenyal egészen mélyen a hüvelyébe is, hogy érezze annak ízét és nedvességét, ami körülbelül viagraként hat Drake-re. Hirtelen nagyon szűknek találja a nadrágját, ezért gyorsan meg is szabadul tőle, de a játékát egy pillanatra sem hagyja abba. Kezeivel lágyan cirógatja kedvese combját és csípőjét, míg nyelve fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy a csillagos égig korbácsolja párja vágyait*

*Kéjesen nyög fel Drake "munkájára". Tény, hogy a vámpír mindig is tudta, hogy Khiara mi az, amit szeret. Igaz, hogy azalatt a pár század alatt már alaposan összeszoktak, de akkor is a férfinek jó nyelvérzéke van.
A gyönyörnek hála, most még jobban karmolja egyik kezével a hátát. A másik kezével pedig a párnát markolja, gyűri, tépi.
A teste egy forró lángban ég, pedig ma még nem is reggelizett. De a szerelem fűt, na meg a vágy is.
Miután a vámpír már kidolgozta ott lent magát alaposan, és miután ő is pihegett párat, megtámaszkodik és félig felül. Hosszú, hullámos fürtjeit elsöpri a nyakából, hogy az csupaszon legyen. Ez a gesztus annyira egyértelmű, hogy beszélnie sem kell. Ráadásként ő büszkén viseli szerelmének fognyomait a nyakán.*

*Feljebb tornázza magát az ágyban, arcán különös mosoly ül, ahogy végignézte Khiara mozdulatait... mint a heroin, olyan számára ez a nő, nem tudna nélküle élni... Amikor felkúszott kedvese teste mentén, visszafekteti őt a puha párnák közé. Lágyan szájon csókolja őt, miközben két lába közé helyezkedik.
Az állkapocs mentén megnyalja a vámpír arcát, majd a nyakívét és ugyan abban a pillanatban harap a húsába, mikor beléhatol... lassan először, vontatottan, hova siessen előttük az egész élet!? Aztán mikor már majdnem teljes hosszában elmerült szerelmében egy erőset lök rajta, felnyög, megfosztva magát az ambróziavértől. Kezeire támaszkodva pillant le párjára, szája széléről egy vércsepp hull Khiara arcára, amit lecsókol róla... Jobbjára helyezve egész súlyát, baljával végigsimít szerelme oldalán és mellein. Erősen visszafogja magát, nem akar durva és kapkodó lenni... tökéletes szeretkezést akar éppen ezért a lehető leglágyabb és legkellemesebb csípőmozdulatokkal kezd mozogni a nőben. Mindvégig a szemébe néz, míg támaszkodik. Attól tart, ha megcsókolná, elvesztené a fejét... bár már így sincs teljesen magánál, a kéjes szenvedély egészen beburkolta őt, minden izma pattanásig feszül, hogy legyűrje birtoklási vágyát és gyengéd maradjon... Sötét tincsei megint az arcába hullanak, ahogy az alatta fekvő angyalra tekint*

*A harapás, és, hogy belé hatolnak. És ez a kettő így egyszerre nagyon jó párosítás. Az élvezet fájdalommal fűszerezve mily' mesés. Legalábbis Khiarának nagyon is az.
Drake-el egyszerre nyög fel, mikor az lök benne egyet.
Majd bele kell néznie azokba a csodálatos szemekbe. A szemekbe, melyekben mindig elveszik. Megbabonázza őt, belefullad. Nincs rá jó szó. Odavan a férfi szemeiért, meg úgy mindenéért. De az a pillantás halálos. Persze csak képletesen, de akkor is.
Lenyalja a vámpír szája széléről végeredményben a saját vérét, majd forró csókot lehel ajkaira. Mindeközben lábát átkulcsolja a férfi derekán, és próbálja testét még közelebb passzírozni a másikéhoz. Pedig már így sem voltak éppen egymástól távol, de neki akkor sem elég. Sosem elég neki Drakeből. Bele akar fulladni annak a tekintetébe, a testébe, mindenébe.*

*A kapott csóktól elveszti a fejét, olyan édes és annyira meg van fűszerezve Khiara szerelmével, hogy egyszerűen képtelen uralkodni magán. Minden egyes idegsejtje azt akarja, hogy csak az övé legyen ez a szépség és méghozzá minél hamarabb. Éppen ezért saját magának kedvezve erősen csókolja viszont a nőt, szinte már fájón és közben mozdulataiból lassan eltűnik a lágyság és beszivárog a vad, őrjítő szeretni akarás... a vágyak kergetése, mivel annak ostora egyre többször és egyre inkább sürgetően csap le Drake-re. Már nem sokáig bírja, hiszen csupán attól képes extázisba esni, ha a nő megérinti őt... és már annyira vágyott utána! Hogy magáévá tegye már vagy kitudja hanyadszorra, de ebből sosem elég. Saját fejetlensége ellenére azonban odafigyel arra, hogy ne essen át a ló túloldalára és ne okozzon a pikánsnál eltérő kategóriába tartozó fájdalmat hevességével, valamint kedvese gyönyörére is törekszik azzal, hogy ismét megtámaszkodik Khiara feje mellett egyik kezével, kicsit oldalra dől, hogy szabadjával kényelmesen odaférjen szerelme kéjkapujához*

*Ismét felnyög, kéjesen, akarva, szinte követelődzőn, hogy még még többet akar szerelméből, hogy még jobban magában akarja érezni. És nem elég a szex, érintenie kell, érezni a másik testének húsát, melegét a kezeivel is. Szóval amennyire kezei szabad járást kapnak, felfedezi a férfi testét. Amerre éri simogatja, cirógatja, néha belevájja ujjait a húsba de csak finoman, hogy ettől is még jobban érezhesse a másikat.
Arcát pedig Drake arcához érinti. Hogy ott se legyen kettejük között távolság. Egy cseppnyi távolság se legyen kettőjük közt. Hogy a két forró test egymásba olvadjon... Milyen különös, hogy egy több száz éves szerelem még mindig ugyanolyan tűzzel tud égni, mint legelőször.*

*Lehunyt szemmel tör egyre feljebb, egyre erősebben, közben csókolja Khiara ajkait, arcát, nyakát... szeretne neki mindent megadni, amit csak kívánhat és csupán akkor válnak el az ajkai a nő testétől, mikor mámorában úszva kéjesen felnyög. Tökéletesek együtt, egy igazi megtestesült varázslat kettejük "tánca"... és mikor a legjobban izzik körülöttük a levegő, ami szinte perzselő forrósággal öleli őket, akkor Drake izmai megfeszülnek, durván lök még egyet a nőn, hogy utána megismerje ismét a gyönyör legszebbikét egy hangos nyögés közepette, ami csak addig tart míg rá nem lel kedvese ajkaira, hogy szerelmetes szenvedéllyel csókolhassa őt.*
- Szeretlek, leelan!
*suttogja elhaló hangon... szíve iszonyatos erővel döngeti a mellkasát... Oldalra gördül, hogy elfekve az összegyűrt lepedőn levegőért kapjon, majd magához vonhassa kedvesét, úgy tartva karjaiban.. lágyan, kedveskedve, mint egy törékeny virágszálat... az ő egyetlen csodálatos társát...*

*Teste ívben megfeszül, amint eléri a gyönyör kapuját, és az orgazmus végigjárja testét. Egy utolsó, hatalmas nyögéssel hozza szerelme tudtára, hogy ügyes volt. Ügyes, mint mindig.
Szapora szívverés, szapora levegővétel... Ezek jellemzik most őt is. Az ereiben zubog a vér. De az mégis hogyan lehetséges: Ma még nem táplálkozott. És mégis... Mégis lüktet benne a vér, és pezseg vénáiban az életerő. Olyan öreg, és mégis tele van energiával. Félig halott, de mégis élőnek érzi magát Drake mellett. Ez eddig is így volt, és remélhetőleg ezután is így fog maradni.
Szorosan odabújik a férfi karjaiba. Fejét annak a mellkasára hajtja, és hallgatja a szívverését. Milyen édesen szóló dal ez. A szív éneke...*
- Én is szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek!
*mosolyodik el és felemeli fejét, hogy a vámpír szemeibe tudjon nézni, és, hogy ismét megcsókolhassa kedvesét. Íme az élő példája annak, hogy sosem elég.*

*A viszonzás közben lágyan megcirógatja Khiara arcát, beletúr azokba a rakoncátlan tincsekbe és elmosolyodik*
- Azt hiszem, megérte tegnap távol maradnom... ha így vezeklek érte!
*suttogja a szavakat kedvesen elismerés képpen*
- Kérdezted, hogy tegnap merre jártam... Nos, Stephen-nél voltam... A kedves unokaöcsém egy ötletét osztotta meg velem, utána meg elmentünk vadászni. Persze csapda volt az egész, mert amint visszatértünk a villájába, már rengeteg Noble volt ott.. mert partyt rendezett, mint kiderült minden telihold után szokott és most kapva kapott az alkalmon, hogy ott voltam... ezért megkért, hogy maradjak legalább egy keveset. Nem tudok neki ellent mondani, szeretem őt, mintha tényleg a testvérem lenne... Mondanom sem kell, hogy mennyire feszült volt a hangulat, míg el nem jöttem. Hiába... nem tudnak a jelenlétemben kiengedni, egyedül csak Stephen volt toppon, mint mindig... a többiek meg nem tudták, hogy most éppen letérdeljenek előttem, vagy egyáltalán megmerjenek-e szólítani. Szóval gondolom el tudod képzelni, mennyire kellemetlen volt a szituáció. És ha belegondolok, hogy emiatt hagytam ki egy veled eltöltendő estét, akkor úgy vélem, eléggé ostoba voltam.
*ereszt meg ismét egy mosolyt, miközben végigsimít Khiara hátán*

- Áhh szóval meglepi buli...
*mosolya kiszélesedik. A szeme ragyognak, mint valami gyémánt. Hogy miért? Egyszerű a válasz. Drake mindig ilyen hatást kelt benne. Mindig ezt hozza ki belőle. Pláne, ha már egy napja nem látták egymást. Normál embereknél ez talán semmi. De neki bizony ez is sok időnek számított.*
- Tényleg néha nagyon zavaró tud lenni a tisztavérűség. Vagy félnek tőled, vagy utálnak, vagy kiakarnak nyírni. Vagy mindhárom...
De mindegy, látod, bepótoltuk a tegnapot!
*most már aztán ténylegesen vigyorra húzza ajkait. Ritkán szokott vigyorogni. Legalábbis mások előtt. Ha a szerelmével van, akkor mosolyog, vigyorog, nevet, meg minden...*

- Igazad van... Arra gondoltam, hogy valamikor adhatnánk egy bált valamelyik villában. Azt azért nem mondom, hogy itt a kastélyban, bár akár arról is lehetne szó. Meghívnánk mindenkit... akinek kedve van, eljöhetne csak hogy kicsit közelebb kerüljünk sajátjainkhoz. Egy ilyen rendezvény mindig megpuhítja a kemény szíveket és bizonyára örülnének neki, főleg a noble vámpírok, hogy mutogathatják magukat a szebbnél szebb ruhákban. Mit gondolsz, kedves?
*kérdezi hirtelen ötlettől vezérelve, mert azért mégsem egy utolsó szempont az összetartás... és ha ennyire tartanak a vámpírok a vezetőiktől, akkor inkább széthúznak, az meg senkinek nem lenne jó... *

*Belegondol, hogy milyen régen lenne egy ilyen bál. Szép ruhák, csodás zenék. Igazi vámpírok bálja...*
- Mesés lenne. Biztosan örülnének neki. De az őrzőkkel mit csináljunk? Ők kétlem, hogy eljönnének egy bálba...
*teszi hozzá ezt mondandójához. Sajnos vannak olyan vámpírok is, akik egy percre sem képesek elengedni magukat. Jó, az sem jó, ha az ember egész nap csak henyél. De attól még néha lehetne lazítani. Mondjuk abban is van valami, hogyha az őrzők is és a nemes vámpírok is báloznának, akkor kik tartanák fel a rendet? Úgyhogy kérdéses a dolog.*

- Ez a bál nem csak a nemeseknek lesz. Azt akarom, hogy mindenki megismerje a másikat, hogy képesek legyenek együtt élni... az őrzők is itt lesznek, ha másért nem, akkor azért, hogy fenntartsák a rendet és vigyázzanak az uralkodókra... azaz ránk. Az ő hűségükben nem kételkedem, és ha valamit kérek tőlük, akkor biztosan meg is teszik. Bár parancsnak fogják venni... de legalább itt lesznek. Meg kell próbálni egységesíteni a fajt, máskülönben anarchia lesz idővel, lázadások.. az pedig senkinek nem kedvezne.

- Hát, én bízom benned, és hiszek neked. Rád majd biztos fognak hallgatni az őrzők.
*mosolyodik el.*
- Tényleg jó volna valami testvériséget kialakítani. A vérfarkasok undorító faj, de legalább összetartóak... Legalábbis a berserkek.
*elmélázik azon, hogy milyen tökéletes birodalmat lehetne kialakítani, hogyha nagyobb volna az összetartás a vámpírok közt is. Mondjuk igazából nem is a hatalomra jutás a cél, hanem, hogy ne legyen káosz. Remélhetőleg az-azért nem lesz. De akkor már csak azért is jó ötlet az a bál.*

- Akkor hamarosan elkezdem megszervezni, vagyis.. tulajdon képpen csak szólni kel Stephennek és Anabelle-nek, majd ők megoldják a többit. Most viszont semmi kedvem nincs elmozdulni mellőled, de van valami, amit el kell intéznem. Megyek a farkasokhoz, Vincenzo beszélni akar velem... de amint visszatérek, egyenesen rohanok hozzád, kedvesem...
*homlokon csókolja szerelmét, majd nagy nehezen felkel az ágyból. Egy gyors zuhany után felöltözik, nem is akár mibe, elvégre mégis csak az egyik uralkodó és ha már más területére megy, akkor annak meg kell adni a módját*
- Sietek vissza, leelan!
*dob egy csókot a nőnek az ajtóból, majd már csak annak bezáródását lehet hallani*