Flame castle

- Kétlem, hogy ez így lenne Gabriel. Mindannyian tudjuk, hogy milyen veszélyes az élet... teljesen mindegy, hogy őrzőről vagy nemesről van szó. Teliholdkor mind a két fél veszt a soraiból. Lehetetlen tenni az ellen, hogy ne veszítsük el azokat, akiket szeretünk. De ha nem szeretünk senkit, akkor nem is élünk igazán. A fájdalom az élet része. Lehet, hogy apám meghalt, de én élek... és azért élek, mert ő szeretett egy halandó nőt.

- Igazad van... Van benne valami, amit mondasz. De ettől függetlenül kétlem, hogy nekem családot kéne alapítanom. Ha nem tudnám őket megóvni a fájdalomtól akkor haszontalannak érezném magam. Én már csak ilyen vagyok.
*azt meg már nem teszi hozzá, hogy a párválasztás nem valami egyszerű dolog. Legalábbis őrzők körében nem az. Ott az "ember" nem úriember, meg nincs jó modor meg finomkodás. Itt az eredeti arc van, vagy talán a begyepesedés, a munkamánia. És tényleg... ki tudna szeretni egy ilyen vámpírt?*

- Én nem azt mondom, hogy alapíts családot, csak azt, hogy szeress valakit. Veszteségek mindig is voltak és lesznek a mi világunkban, ez így van rendjén. Amúgy meg kétlem, hogy ne tudnál megvédeni bárkit is, aki fontos neked, lévén, hogy már ilyen idős kort megéltél, nincs igazam?

- Igazad lehet. De azért én sem tudok valakit megvédeni mindentől és mindenkitől. Vannak nálam is erősebbek, és eddig csak a szerencsémen múlott, hogy nem találkoztam velük. De mindegy, ha meg kell halnom, hát legyen, de nem akarok magam mögött egy gyászoló nőt vagy családot hagyni...

- Végülis... így csak gyászoló barátokat hagysz magad mögött. Ők nem számítanak? Azok, akik a hátadat védik a csatában?
*sóhajt...*
- Ahh... tényleg lehetetlen vagy!
*abba hagyja a masszírozást, nem azért mert nem folytatná szívesen csak már leszakad a karja és lassan görcsbe rándulnak az ujjai, ha tovább kényezteti a férfit. Ennek megfelelően szépen fel is áll, hogy Gabriel nyugodtan felöltözhessen és ne zavarja őt semmiben*

- Ők mind őrzők. Gyászolnának ugyan, de túlélték. Mi sokkalta másabbak vagyunk. Lehet, hogy belül szenvedünk, de nem mutatjuk ki és így könnyebb.
*megfogja a fejét. Még neki is bonyolult ez az egész. Főleg, hogy így bele kellett ezekbe gondolnia. Ő eddig tökéletesen megvolt egyedül. De talán mégis kéne neki egy nő, akit szerethet.*
- Köszönöm a masszírozást!
*mondja, miközben feláll és felöltözik.*
- Szívesen mondanám, hogy cserébe én is megmasszírozlak, de sajnos ez a tevékenység nem tartozik a tudományaim közé...

- Ugyan... nem várok cserébe semmit. Én vagyok a jó tündér, tudod! Minden őrző anyukája vagy hugocskája, mikor hogyan alakul. Máskor is szívesen megmasszírozlak, ha van hozzá kedved. Bármelyik nap megtalálsz, mert általában mindig itt vagyok. Most jut eszembe, hogy holnap Urielnek hozok süteményt. Tisztára mint Piroska, és még farkasok is vannak csak a nagymama szerepe nem stimmel.

*Elneveti magát.*
- Hát valahogy úgy... Na de kicsi Piroska, én azt hiszem, hogy visszamegyek őrködni, te pedig menj haza, nehogy megegyen a csúnya farkas.
*mosolyog de viccen kívül azért komolyan gondolja.*
- Ha mindig itt vagy, akkor valószínűleg még fogjuk látni egymást. Mit is szokás ilyenkor mondani?... Ja igen... Örülök, hogy megismerhettelek!
*int egy újabb mosoly kíséretében és elindul az erőd felé.*

- Alakul... a végén még élőlény lesz belőle gép helyett...
*mondja miután Gabriel már eltűnt a szeme elől. Hát igen. Nagy missziót indított annak érdekében, hogy az őrzőket megismertesse azzal a ténnyel, hogy nekik is van szívük és vannak érzéseik. Eddig nagyon jól halad és minden nap egy újabb siker. Most is mosolyogva megy innen haza... haza... haza... a luxusba. Elfintorodik*

*Amint megérkeznek az őrző földjére, csodálkozó pillantásokkal illetik meg amiért egy nemes társaságában, ráadásul Anabelle társaságában érkezik. D sehol megvetés vagy harag. Sokkal inkább alázat s tisztelet. Szívesen szólna a nőnek, hogy most ne nagyon beszéljen. Le kell rendeznie a parancs szegőket.*
- Ismersz Damien. Nem tartozik erényeim közé a kegyelem. Hibáztál.
- Igen Uram, bocsásson meg. Arra kérem kegyelmezzen meg.
- Régóta szolgálsz hűen. Ügyelj rá, hogy Anabelle mától szabadon járhat e földeken ha akar. Ha valakinek nem tetszik a döntésem kül hozzám. Most pedig takarodj...
*Félelmetes sziszegés követi a szavakat miközben elereszti Anabelle-t, s a vétkezőkhöz lépked.*
- Mi jár azoknak akik megszegik a parancsot Uraim?
- Halál, Uram!
*Kántálják egyszerre... kéjes mosoly jelenik meg ajkain minek utána a két gyöngécske vámpír szíve szétrobban s holtan terülnek el. Visszafordul a nőhöz.*
- Menni óhajtasz vagy maradni?

*Néma csendben nézi végig az eseményeket, arca rezzenéstelen marad s bár nem tetszik neki, hogy annak a két vámpírnak meg kellett halnia, mégsem teszi szóvá. Ez nem az ő világa, és bár megmenthette volna őket, hiszen ha jelen van Drake-et képviseli, mégsem tette. Egyrészt azért nem, mert atyja sem cselekedett volna így, másrészt viszont nem szeretett volna beleszólni Joseph dolgába. Azonban, mielőtt válaszolna a neki szánt kérdésre, hosszasan a lassan hamuvá váló testeket figyeli.*
- Egyiküket ismertem.
*csak ennyit tesz hozzá a látottakhoz, mielőtt a férfihoz fordulna*
- Maradhatunk. Régen volt már, hogy itt jártam. Talán összefutok pár ismerőssel... Uriel és Alec hogy vannak? Nem is emlékszem már rá, hogy mikor beszéltem velük utoljára...

*Nem mentegetőzik. Ez az ő területe és ha szolgáló ha nem ezt tiszteletben kell tartania a nőnek. Egyszerűen ennyi.*
- Tudomásom szerint meglehetősen jól. Teszi a dolguk, szolgálnak és élvezik a maradék időt. Vigyázz a nemes hölgyekre.
*Kaján vigyor jelenik meg arcán.*
- Na meg ellátogatnak a halandókhoz is néha napján.

- Na és mi van a vérfarkasokkal? Remélem őket békén hagyjátok már!
*különös mosoly jelenik meg az arcán*
- Kedvelem a fajtájukat, sokat lehet tőlük tanulni és erősek... nagyon erősek. Múlt héten voltam Vincenzo-nál. Érdekes, hogy mennyire másképpen gondolkoznak az ottani tisztavérűek, mint a vámpírok.
*A vár felé fordul, hogy robosztus kőfalain végignézhessen, amikor egy nyíl süvít a szélben, egyenesen felé tartva. A pillanat tört része csupán, amíg észre veszi azt, és mielőtt a testébe fúródna, elkapja... pontosan a szívére mutat a hegye*
- Nocsak! Valakinek nagyon nem tetszik, hogy itt vagyok! Csak nem áruló van köztetek, Joseph? Tudomásom szerint sokan vannak, akik atyám ellen dolgoznak, de nem hittem volna, hogy a harcosaink közé is beférkőznek! Érdekes...
*mondja elgondolkozva, csevegő hangnemben. Nem érdekli, hogy éppen most akarták megölni.*
- Pont ezen az ügyön dolgozom már egy hete. A végén még itt válaszokat kapok! Mégis érdemes volt eljönni veled, barátom!
*kacsint a férfira, majd figyelmét a nyílra összpontosítja.*
- A hegye mérgezett! Milyen kedves...

- Harcosok vagyunk Anabelle. Nem attól függ ki kedveli őket s ki nem. Ha szabályt sértenek meghalnak. A katona is meghal ha parancsot szeg mint láthattad. Ez nem a luxus helye, sosem volt sosem lesz. Nincs olyan hogy megtűrünk valakit. És amíg mi védjük a tartományokat addig bizony farkas nem szegheti a szavát. Ők is tudják.
*Elnézi a nyilat amit a nő elkap még mielőtt ő megtehetné… majd felpillant oda ahonnan jött. Aztán csak bólint fel a várfalnak.*
- Ma te számítasz árulónak itt szépségem. Egyébként csak teszt volt. Engem teszteltek. Aláásod a tekintélyem azzal hogy nem hagyod hogy megvédjelek.
*Hangja gondterhelt… és cseppet sem vidám. Ez a hír Drake-hez fog eljutni és rajta csattan az ostor majd.*
- Szóval egy hete? Örülök, hogy tájékoztattál erről. Elmegyünk innét!
*Haragosan beszél és ellentmondást nem tűrően fogja meg a nő kezét… ha az nem akar jönni majd vonszolja, oda se neki. Ha a nő mégis ellenállna, katonák veszik körbe védelmezve őt egésze Joseph szobájáig kísérve.*
- Szóval valaki az életedre tört?

*Ahogy következő céljuk felé tartanak, Anabelle nem mond semmit. Nem azért, mert bármi is bántaná, sőt, kifejezetten szórakoztatja őt a történtek, de gondolatban egészen máshol jár. Csak akkor figyel fel, amikor becsukódik mögöttük az ajtó. Aztán leesik neki, hogy Joseph szobájában vannak*
- Még sosem hoztál ide.
*jegyzi meg halkan, mosolyogva, mintha valami vicces történt volna*
- Lám... ezt a napot is megéltem!
*az ágyhoz lépdel és minden illemet felejtve lehuppan rá, majd elfekszik rajta. Tekintete az ablakra esik, még mindig a kezében fogja a nyilat*
- Az én életemre sokan rá akarnak törni... mindenkinek meg van a saját oka rá, de leginkább az elmúlt százhatvankét évben növekedett meg a merényletek száma. Nem is tűnt fel neked, hogy pontosan akkor lettél a szolgálatomba állítva? Drake először azt mondta, hogy a kastélyba kell költöznöm és vele élnem az életem. Természetesen elutasítottam, aminek az lett az ára, hogy mellém rendelt egy csomó vámpírt, többek között téged is.
*egy kicsit elhallgat, majd mikor folytatja nosztalgikusan cseng a hangja*
- Az első merényletet egy idős vámpír kísérelte meg, azon a napon december tizenötödike volt. Még most is emlékszem a hóra... hatalmas hó fedte a tájat, gyönyörű volt és vérvörös. Az életemet az egyik kedves ismerősöm mentette meg, Vincenzo. Az volt az első alkalom, hogy nyíltan mentem a vérfarkasokhoz, természetesen egy ügyön dolgoztam, viszont ezt senki nem tudta rajtam kívül. Engedély nekem sosem kellett, ha el akartam hagyni a vámpírok földjét, így ezt sem kötöttem senki orrára. Sokaknak pedig úgy tűnt, hogy árulóvá lettem, mert láttak Vincenzo társaságában és hallottak nevetni. Az első számú farkas tisztavérű és az első számú vámpír tisztavérű első gyermeke. Szép párosítás, nem?
*mosolyodik el*
- Persze nem volt semmi sem közöttünk, Vincenzo egészen kivételes és magának való. Megmentette az életemet. A vámpírból nem sok maradt, pillanatok alatt széttépte, pedig jóval idősebb volt nálam.
*Josephre pillant*
- Ezt a sztorit még te sem halottad. De konkrétan ez volt az oka annak, hogy alám kényszerítettek téged és ez az oka annak, hogy Drake mindenkit eltesz láb alól, aki túl közel kerül hozzám, mert attól fél, h valamelyik áruló és a halálomat okozza majd. Milyen lehetetlen egy alak! Úgy vigyáz rám, mintha a legfontosabb kincse lennék, pedig ez nem igaz. Sosem szeretett engem, és én sem őt. Az, hogy vámpírrá tett pusztán üzlet volt. Ahh, bocsáss meg, ha untatlak, kissé elkalandoztak a gondolataim. Tehát a kérdésedre visszatérve, igen egy hete dolgozok az ügyön, ugyanis már egy ideje csend volt körülöttem, amikor a saját báramban akartak megölni. Persze erről te nem tudsz, kifejezetten kértem atyámat, hogy ne ossza meg veled az információt, mert nem akartam, hogy fölöslegesen aggódj, vagy hogy ott legyél velem, amikor más dolgod is akad. Nem akarok teher lenni a számodra.

*Apró szilánkokra törik az ablakkeret, ahogyan a vámpír kezei szorítják azt. Igen, dühös. Hogy védjen meg valakit ha nem tud annak veszélyéről…*
- Mostantól leszel szíves szólni. Nem azért rendeltek alád hogy sétálni vigyelek ha unatkozol, hanem azért, hogy megvédelek. És igen, leszek szíves erről tájékoztatni mesteredet is. Ha azt akarja hogy alád tartottak avasson be vagy adjon más katona kezébe aki kész parancsot szegni. Az a teher ha nem szólsz nem az ha igen! Fogd fel hogy ez az én dolgom. Hogy megvédjelek. Nem a farkas barátaid, nem a nemes barátaid, nem a katonákat ha nem vagyunk a csatamezőn… hanem Téged! Megmondtam Drake-nek ahogy te is. Nem záratlak be sehova sem. Önállóan mozoghatsz. De ha nem tudok a dolgaidról…
*Nem is fordul meg miközben beszél. Hiába a sok száz év. Fel lehet húzni.. *

- Nem tudom, miért vagy úgy oda. Egyrészt idősebb vagyok nálad, és bár csak egy giccses nemes vagyok, akiket te annyira megvetsz, azért az mégis jelent valamit, ha ennyi éven keresztül túléltem az összes teliholdat segítség és testőrség nélkül! Nem vagyok hercegnő, akit pesztrálni kell! És nem hiszem, hogy jó ötlet lenne szétzúzni a szobát, szóval engedd el a párkányt, rendben? Ha ki akarod élni a dühödet, csak rajta... itt vagyok. Ne csak szavakat vágj hozzám!
*kissé felmérgesedett ő is, de alig észrevehetően*
- Látod, ezért utálom azt, ha valaki a gondomat akarja viselni, ráadásul kényszerből! Mert megparancsolták neki... "Nem zárlatlak be... önállóan mozoghat... " Ha hallanád a szavaidat rendesen, saját magadat köpnéd le! Most már elhiszem, hogy a barátságunk csak a harmadik a listádon! De nem hibáztatlak, neked csak munka vagyok és ez így van rendjén. Én meg csak a munkámat végzem, amihez nem kell asszisztálás. Gondolod, hogy beengednének téged azokra a helyekre, ahol én megfordulok? Nem csak a farkasokról beszélek, Joseph, bár ők sem hagynának életben... Sokat vagyok távol, Shadows-on kívül. Te nem lehetsz mellettem, hogy megvédj, nem hagyhatod el Shadows-t. Ez a különbség kettőnk között! És nem veszed észre... semmit nem veszel észre... csak "meg kell védenem téged" cöhh!
*hatásszünet*
- Hamarosan telihold lesz... és amíg mindenki gyilkolni fog, én odakint leszek, nem elbújva vagy bezárkózva... hanem odakint, ahol a legvéresebb a harc, hogy jó célpontja lehessek annak, aki meg akar ölni. Én így dolgozom... a telihold csak segít nekem, ha meg legyőznek, hát majd az őrlet számlájára írják, tudván, hogy valaki erősebb volt nálam. Ha meg nyerek, egy újabb esélyt kapok, hogy élhessek... És te nem lehetsz a közelemben, mert megölnélek a Hold miatt... ironikus, nem? Mindig is te voltál az egyetlen, akit élve akartalak látni... sosem találkoztunk teliholdkor, mert elkerültelek.
*mélyet sóhajt*
- Vannak dolgok, amiket sosem fogsz megérteni... érzések, amiket ha ismersz, akkor sem foglalkozol velük. Mert neked az a fontos, hogy atyám parancsát meg ne szegd! Ezért nem mondod el nekem, ezért nem mondtad el soha, hogy szeretsz... mert ha megtennéd, Drake megölne...

- Mutass tiszteletet felém ha már az én váramban jársz! Akkor is ha idősebb vagy! Aggódom érted hát képtelen vagy felfogni? Képtelen vagy megérteni hogy milyen nagy a szívem irányodban? Hát nem látod? Minden lépésem azért van hogy óvjalak és nem holmi parancs miatt! Minden Hold alatt ott voltam, ne hogy azt hidd, hogy nem!
*Csattan fel ő is végre visszafordulva megragadva a nő karját magához rántva azt. Nem fenyegetőn sokkal inkább a harag s szenvedély kettőséről árulkodik a mozdulat.*
- Mennyivel lett volna jobb ha tudsz róla hmm Anabelle? Mennyire fájt volna ha ez miatt nem találkozhatunk többé? Mégis mekkora űr lett volna abban a gyönyörű testedben ha megtudod a titkom és hogy ez miatt nem beszélhetünk újra? Mert így, még nem mondtam el mindig veled lehettem! Láss már tovább egy kicsit a dolgoknál könyörgöm!
*Ereszti el a nőt majd lehuppan az ágyra és arcát kezeibe temeti.*

- Nos, ha ott voltál minden teliholdnál, akkor most arra kérlek, hogy ne kövess majd és ne gyere a közelembe.
*mondja hideg, számító hangon*
- Nem... nem kérlek. Ez parancs, Joseph! Így biztos, hogy teljesíted.
*villannak meg a szemei, ahogy lenéz a férfira*
- Attól, hogy nem mondtad el, mit érzel... ne hidd, hogy nem tudtam róla! Vaknak képzelsz talán? Vagy egy érzéketlen jégcsapnak? Drake is tudja... de amikor nekem rólad beszélt, egyszerűen ott hagytam. Úgy véli, nem érdekel, hogy mit érzel irántam. Legalább is addig nem zaklatja a dolog, amíg nem viszonzom az érzéseidet. De atyámon oly könnyű átlátni, mintha csak egy ablak lenne. Azért küldte Stephent... mert őt elviseli mellettem. Jégcsap az általa alkotott jégcsaphoz. Tökéletes lett volna, ha tényleg az lennék, aminek alkotott. Tudod, hogy miért nem hagyja, hogy szerelmes legyek? Eléggé önző dolog úgy vélem... de nem akarja, hogy meghaljak.
*az ablakhoz lépdel és kitekint rajta*
- Amikor megtalált engem, meg akartam halni. Volt egy férfi, akit szerettem... volt egy kislányom, aki a mindent jelentette számomra... de meghaltak... megölték őket a vámpírok. Gyűlöltem őket, gyűlöltem Drake-et, aki rám talált és nem hagyott meghalni... Tudta, hogy mit vesztettem és tudta, hogy a tűzzel játszik, ha engem azzá tesz, amit annyira gyűlölök. Mégis megtette... Aztán várt. Kísérleti nyúl voltam a kezei között, nem tett semmit annak érdekében, hogy megszeressem őt. Kegyetlen volt hozzám, minden éjjel... aztán elmondta, hogy ő ölte meg azokat, akiket annyira szerettem. Ezután eldobott magától... sorsomra hagyott, legalább is ezt hittem, de mindig figyelt, várta, hogy mikor akarom majd megölni őt. Sosem tettem meg, nem támadtam rá egyszer sem, a legsebezhetőbb pillanatában sem. Kedves volta hozzá, mosolyogtam rá, mert ez neki jobban fájt, mint nekem. Aztán rájött, hogy mit akarok és megölte azokat, akik addigra a barátaim lettek. Nem hagyott esélyt arra, hogy új életet kezdjek, mert minden gondolatom egy gyerek körül forgott, attól a naptól kezdve, hogy megtudtam, a vámpíroknak is lehet gyerekük. De mindketten tudjuk Joseph, hogy ha egy tisztavérű gyermek születik, akkor az megöli a szüleit, megissza az összes vérüket, hogy hatalmas legyen. Ezért nem lehetek szerelmes, ezért nem adhatom oda a szívemet senkinek, legalább is Drake szerint, mert nem akarja, hogy meghaljak egy gyerek miatt.
*szomorúan sóhajt egyet*
- Ittam a véréből... nem csak egyszer, sokszor... majdnem száz éven keresztül csak az ő vérén éltem, és mindennek csak egy oka volt... hogy erős legyek, olyannyira, hogy megölhessem őt. Mert ezért teremtett engem, Joseph. Tőlem várja majd a megváltást... és ha megölöm és elveszem minden vérét én leszek az utódja. Tisztavérű leszek, nem csak félvér. Hát ezért vagyok neki csak egy üzlet. És ezért... még ha tudtam is, hogy szeretsz engem, a legelejétől fogva... nem tehettem semmit. Végig kellett nézned, ahogy férfiakkal vagyok... a legtöbbjüket te magad intézted el atyám parancsára, fölösleges tagadnod. És szenvedtem, hogy fájdalmat okoztam neked, de nem ránthatlak magammal egy ilyen jövőbe. Mindegy, mit érzek irántad... nem lehetünk boldogok, mert ha eljön az idő és nekem meg kell ölnöm Drake-et, akkor tisztavérű leszek. És te... te már így is gyűlölöd a nemeseket... mekkora áldozat lenne tőled, ha egy tisztavérű nő lenne melletted! Nem kérhetek tőled ilyet...

- Megvetem őket de nem mindet te is tudod. Megvetem őket az életvitelükért, ahogyan velünk bánnak mintha valami fenségek lennének! De háborúba egyik sem tenni arany ékszerekkel díszített lábaikat oh nem ahhoz ők gyávák. Telihold idején is mind-mind elbújnak. Atyád sem más csak egy gyáva tisztavérű. Még a megváltást is tőled várja… cöh! Micsoda sértés és gyalázat! Népünk nem engedhet meg magának ilyet Anabelle. Sosem beszéltem az érzéseimről Anabelle, mi harcosok vagyunk nem szeretők. Kértem valaha, hogy viszonozd őket Anabelle? Kértem hogy szeress? Figyelj a szavaidra. Ne kérj hanem parancsolj. Másképpen elbuksz… bár tudod nagyon jól hogy ha kérsz akkor is megteszem amit szeretnél… mintha nem így lett volna mindig is..
*Lágyulnak el hirtelen a komoly vonások majd végigsimít a nő arcán. Fájdalmas tekintetét összefonja a nő lélektükreivel.*
- Most visszaviszlek az otthonodba.

- Szerintem rosszul látod a dolgokat, Joseph. Én nem ítélem el a nemeseket, sem atyámat azért, amit tesz. Jó és erős uralkodó, pontosan olyan, amilyen ennek a népnek kell... és úgy, hogy mellette van Khiara hiszem, hogy sok minden meg fog változni általa. Amúgy meg... hogyan várhatod el, hogy a nemesek felnézzenek rátok, ha ti már teremtésetek pillanatában lenézitek őket? Egyszerű egyensúlyi kérdés... dehát ez nem az én dolgom. Teszem, amit tennem kell, de mindennek oka van, kedves.
*mosolyodik el. Számára az ilyesmik nem problémák.*
- Ami az érzéseidet illeti... talán azért vagyok még mindig itt, mert nem kéred, hogy viszonozzam őket. Tehát ezt jól tetted. Ohh... még valami. Ma éjjel telihold lesz, tehát nem kell haza vinned engem. És, ahogyan parancsoltam, nem követhetsz. Ha túléljük az éjszakát, akkor viszont a következő parancsom az, hogy kötelező eljönnöd a bálra, ami a kastélyban lesz megtartva. Valószínűleg értesíteni fognak az időpontról. Hozz magaddal még két harcost, Urielt és Alec-et. Tudom, hogy ez fájni fog nektek... sok nemessel együtt lenni és még a tisztavérűek is jelen lesznek! De akkor fogom bejelenteni az eljegyzésemet Williammel és szükségem lesz arra, hogy ott legyetek és megállítsátok azokat, akik meg akarnák ölni Will-t.
*az ajtó felé indul, majd félig visszafordul*
- Számítok rátok...
*azzal becsukja maga mögött az ajtót. A következő pillanatban már sehol sincs*

- Az egy dolog, hogy nekem parancsolsz, de nekik nem.
*Jegyzi meg újra indulatosan. Mi az hogy vigye őket magával? Mégis miért? Azt a férget ő is meg tudja védeni... már ha valaki egyátalán pályázik a helyére... szemet forgat a távozó nőre majd pillanatokon belül újra lent terem a katonáit igazgatva. nem fogja magával vinni a másik kettőt. Ez biztos. *