Ivory

- Nos... ha szóval tud tartani, akkor rossz már nem lehet a társasága. Bizonyára érdekesnek fogom találni a mondani valóját, szeretem a történeteket... tudja, sok mindent elárulnak a mostani vámpírról azok a kis kalandok és egyebek... tehát kérem, legyen a vendégem ma estére a saját rezidenciámon, ahova még csak kevesen jutottak be. Nézzenek oda! Egy újabb okot adok, amiért gyűlölhetik magát... bár ki tudja, talán éppen ezért fognak fenézni önre... majd kiderül. Egy valami azonban biztos: nem szoktam haza vinni a munkámat, szóval érdekes éjszakának nézünk elébe.
*mondja mindezt bujkáló mosollyal, majd feláll, hogy távozzon. A szemek azonnal rá tapadnak, ezt is díjazza egy kis nevetéssel, int a mozdulatait szemmel kísérő kedves vendégeknek... vált pár szót az egyik alkalmazottal, aztán int Williamnak, hogy kövesse. Jómaga pillanatokon belül már kint áll az utcán*

*Egy kaján mosollyal és csillogó szemekkel nyugtázza azt, hogy mennyire tetszik neki a helyzet. Hogy féltékenyek rá, hogy meglett hívva olyan helyre, ahova mások még nem. Igaz, járt már ő tiltott helyeken. De az már régen volt... És hiába is, hogy nem mai csirke, de még mindig imád játszani. Főleg azok után, hogy már egy jó ideje nem tett semmi érdemlegeset. Tehát nem is kéreti magát, feláll és Anabell után sétál. Azok a bizonyos szemek most őt méregetik, nem túl kedvesen.*

*Lassú léptekkel besétál a bárba. Mikor átlépi a küszöböt, már tudja melyik részlegben kíván helyet foglalni. Kecsesen átsétál pár számára figyelemre sem méltó termen, aztán megáll egy box mellett és leül. A zene hangosan dübörög. Egyedül a rock az ami kimozdítja megszokott világából, ezért is kedveli annyira ezt a helyet. Bár már csak halványan emlékezett rá. Utoljára fiatal vámpírként járt itt látogatóban a mesterénél és most csodák csodájára Ő is ide került. Még mindig alig hiszi el, hogy ez a hatalmas megtiszteltetés érte. Gondolataiból visszatér a való világba és int a pincérnek, aki máris hozza kedvenc véres koktélját. Apró kortyokkal issza az italt, így minden cseppjét kiélvezheti. Közben rágyújt egy hosszú, vékony, elegáns cigarettára. Kellemes vaníliás füstöt pöfékel a levegőbe és máris otthon érzi magát.*

*Hajnalban tért haza a telihold által kiváltott mészárlásból. Őrjöngése már a múlté legalább is egy hónapra. Otthon lezuhanyzott, eltüntetett minden egyes nyomot, ami arra utalt volna, hogy vadállatként gyilkolt két éjszakán keresztül, majd felvett egy elegáns, drága öltönyt és a fáradalmak kipihenése végett megeresztett pár telefont és a barátaival, jobban mondva a lekötelezettjeivel az Ivoryba indult, hogy a szokásos üzletről beszéljenek egy kis nyugalom mellett.
Amint belép a bárba, máris mellé szegődik két gyönyörű nő, akik felkínálják kellemesnél kellemesebb szolgáltatásaikat, ám most az egyszer kivételesen Stephen elutasítja őket. Úgy vonul át a fő termen, mint ha kb. az uralkodók közé tartozna és a mögötte illetve mellette haladó öltönyös vámpírok tökéletesen adják ezt a feelinget. A következő termemben járnak már, amikor a beszélgetés közepette oldalra pillant és tekintete megakad egy új vámpírnőn. Mond még pár szót a többieknek, mire azok előre mennek nélküle, jómaga a hölgyeményhez sétál halovány ám annál megnyerőbb mosollyal*
- Üdvözlöm, kisasszony! Esetleg megengedi, hogy a társaságát élvezzem ma este?
*kérdezi kicsit meghajolva*

*A cigarettafüstön át felpillant az elegáns férfira és máris megállapítja magában, hogy Ő is noble. Udvariasan visszamosolyog és kissé felemelkedik a box elefántcsont üléséről.*
-Természetesen. Kérem, foglaljon helyet. Hozathatok esetleg valamit Önnek? *Érdeklődik udvariasan, közben az egyik gyűrűjével babrál a jobb kezén és elnyomja a cigarettáját.*

- Megtisztel...
*leül a nővel szemben, majd a kérdésére csak mosolyog, mivel a következő pillanatban már meg is jelenik egy csinos hölgy, aki ugyan azt a koktélt hozta, mint amit Eryn is fogyaszt, természetesen mindkettejüknek*
- A nevem Lord Stephen Milton, kérem szólítson nyugodtan Stephennek.
*mosolyog továbbra is. Tekintetéből árad a nemes fény és a mozdulatai is jól tükrözik mivoltját*
- Ha megenged egy kérdést, akkor érdeklődnék afelől, hogy mikor érkezett a területre?

*Apró bólintással jelzi köszönetét a koktél miatt. Jobb kezét kecsesen a cigarettásdobozára ejti, majd a férfira pillant.*
-Zavarja a füst?*Érdeklődik, majd Ő is bemutatkozik.*
-Örvendek. Én Erynnis vagyok. Természetesen nem rég érkeztem és sajnálatos módon még nem igazán ismerem ki magam a városban sem, de erre a helyre emlékeztem fiatalabb koromból. Oh, elnézést, sokat tudok hasztalanul fecsegni. *Halkan kuncog, kezét pedig a szája elé teszi.*
-Csak ma érkeztem a városban. Telihold idején nem akartam ismeretlen helyen lenni. *Belekortyol az italába. Minden mozdulatából sugárzik a kifinomultság. Visszateszi a poharat az elefántcsont alátétre és Stephenre pillant.*
-És Ön, Stephen, régóta tiszteli meg személyével a várost?*Bájosan mosolyog, szavai dallamosan csengenek a levegőben.*

- Nos, tulajdon képpen én itt születtem. Az egyik uralkodó unokatestvére vagyok és mondanom sem kell, hogy már eléggé hosszú ideje intézem erre felé a dolgokat. Azt viszont örömmel látom, hogy egyre szebb lakosok érkeznek Shadows-ba.
*ereszt meg ismét egy mosolyt, majd belekortyol az italába, aminek most semmi íze sincs a két napi vérengzés után egyszerűen nem érzi az ízeket... túl sok vért ivott, míg őrjöngött, mint mindenki más, de persze ezt nem lehet rajta látni.*
- Úgy vélem, megtalálta a megfelelő helyet ahhoz, hogy könnyedén útbaigazítást kapjon. Sőt... ha nem bánja, akkor én magam ajánlkozom a feladatra, hogy ügyeljek az ön kényelmére.

*Kissé elpirul a bók hallatán, de zavar nem látható arcán.*
-Ugyan, szerintem Shadows büszkélkedhet szebbnél-szebb lakókkal.
*Azon gondolkodik, hogy vajon a férfit valóban csak az udvariasság vezérli vagy egyéb gondolatok, hiszen minden noble tökéletesen tudja álcázni érzelmeit. Mindenképpen ki fogja deríteni.*
-Köszönöm nagylelkűségét. Szívesen megismerném a várost ilyen felüdítő társaságban. *A halvány mosoly letörölhetetlenül ott ül az arcán még mindig. Úgy véli a férfit nem zavarja ha ismét rágyújt, mivel nem tiltakozott mikor rákérdezett. Elvesz egy cigarettát és mélyen beleszív.*

- A halandó megszokás, amit magával hozott a halálba, Erynnis? Vagy esetleg már később kapott rá a cigarettára?
*természetesen nem ellenszenv vagy megrovás miatt kérdezi, hiszen igen elterjedt szokás az arisztokraták körében a füstölgés.*
- És látom, hogy jó ízléssel rendelkezik.
*pillant le most először a dobozra, hogy elolvassa a nevét, bár már a füst illatáról is felismerte, de nem akart hibázni esetlegesen. Jómaga benyúl zakója belső zsebébe és elővesz egy ezüst dobozkát, amiből egy kubai szivart varázsol elő, hogy rágyújthasson*
- Én jobban szeretem a szivarokat, több ideig tart és finomabb a dohány benne... Kér esetleg egyet?

-Régi és förtelmes halandó szokás. Bár az ízlésem átváltozásom után ilyen téren is változott. Azóta válogatósabb lettem, bár lehet hogy csak a mesterem szoktatott rá az eleganciára. Előtte más voltam. Egy a sok középrangú közül...*Tekintete a múltba réved és arcáról eltűnik a mosoly. Nem hiába a neve sem...*
-Köszönöm, nem kérek. Maradok a megszokott ízeknél inkább. Kissé konzervatív vagyok. *Ismét elmosolyodik.*

- Meg tudom érteni teljesen.
*utal a megszokottságra, amit az imént említett a hölgyemény, a múltjára tett rövid megjegyzésre nem reagál. Jobb szeret nem tudni az ilyesmikről, ugyanis itt már nem számít, hogy mi volt egykoron és hova tartozott. Csak a vér nemessége a lényeg, legalább is a többség szerint.*
- Reményeim szerint nyugodt élete lesz Shadows határain belül, ám ha elfogad egy tanácsot, akkor ne nagyon menjen a mi földjeinken túl. Szomszédságunkban vérfarkasok laknak, akikkel ugyan békében élünk, de soha nem lehet tudni, hogy mikor gondolnak egyet és támadnak ránk. tehát az Ön érdekében nagyon bízom abban, hogy sok barátra tesz majd szert és akkor nem akar távozni a köreinkből.

-Tudja, a látszat néha csal. Attól függetlenül, hogy nemes vér csörgedezik ereimben és határtalanul udvarias vagyok, nem szeretek túl sokáig unalmasan élni, már elnézést a durva kifejezésért. Sokkalta jobban élvezem az életet, ha van benne egy kis fűszer is. Izgalom vagy olyan dolgok, amik nem megszokottak. Valószínűleg a közel jövőben szétnézek a határokon túl is. Ki tudja mibe vagy kibe botlom. *Halkan felnevet és elnyomja a cigarettáját.*
-De mindenképpen jól esik az aggódása.*Válaszol udvariasan. Sosem szerette a korlátokat az illemmel és az életével kapcsolatosan, de nem tehet mást be kell tartania. Néha még élvezi is ezt a játékot.*

- Tegyen, ahogy jónak látja, Mademoiselle. Én csak nem szeretném, ha baja esne. Igazán kár lenne Önért...
*de ennyivel le is zárja ezt a témát. Sosem szeretett többet tudni másokról a kelleténél. Stephen üzletember, és ennek megfelelően sosem kérdezősködik bizonyos határokat átlépve, ahogyan a kíváncsisága is erősen el van nyomva. Mindig csak a tények és a kellő információ érdekli, semmi más.*
- Azt tudja már, hogy melyik villa lesz az Öné? Vagy még nem is járt az új otthonában? Mert ha gondolja, szívesen elkísérem az épülethez miután itt kipihente magát.
*megcsörren a mobilja, egy elnézést kérő mosollyal feláll és odébb megy. Vált pár szót, majd mit sem mutató arccal visszaül a helyére. Mindeközben már előttük van az újabb kör ital téren.*
- Elnézését kérem, hogy elmentem telefonálni pár percre, remélem nem sértettem meg ezzel.

*Feltűnik neki, hogy nem érdekli különösebben a férfit az életszemlélete. Rájön, hogy tényleg csak az udvariasság beszél belőle. Kissé rosszul esik neki, hogy itt tényleg senkit nem érdekel semmi más a felszínen kívül. Zavarában nagyot kortyol az italából.*
-Ugyan, semmi gond és kérem, ne haragudjon, hogy untatom és rabolom a drága idejét.*Mosolyt erőltet az arcára, amin egyáltalán nem látszik, hogy mű.*
-Még nem jártam az új szállásomon, de biztos vagyok benne hogy hasonlóan itt minden máshoz, elképesztő lesz és nem kell csalódnom.
*Lassan felemelkedik az ülésről és üres tekintettel a férfire néz.*
-Mint mondtam, nem szeretném rabolni a drága idejét. Köszönöm a kellemes társaságot és további kellemes estét. Viszlát. *Mondja halkan egy "éppenhogylátszik" mosollyal majd kecsesen elindul a kijárat felé, közben odaveti az egyik pincérnek, hogy nyisson neki számlát és írja hozzá az italokat.*

*Mindezt a megszokott nyugodt tekintettel nézi végig, majd ugyan olyan elhúzott mozdulattal elnyomja a szivarját és a hölgy után lép. Nem kell megerőltetnie magát, hogy beérje a nőt. Egy kedves mosollyal az arcán még azelőtt megállítja, hogy elhagyná a bárt.*
- Kérem ne haragudjon rám, hölgyem... Nem szerettem volna megbántani a faragatlanságommal. Szeretném, ha még maradna egy kicsit... és... kérem, tényleg bocsásson meg. Üzleti átok, hogy igyekszem minél távolságtartóbb lenni, de ez az Ön esetében talán másként lehetne. Igazán szeretném megismerni, Erynnis... ha nem bánja és ha nem zavarja a társaságom.
*bocsánatkérően pillant a nőre, legalább is arca szerint, de a szemei semmi életet nem mutatnak*

*Cseppet sem lepődik meg, azon hogy a férfi utána siet. Számított rá, nem is siette el a távozását. Ilyen körökben ez már csak így működik. Elmosolyodik, miután meghallgatta Stephent.*
-Oh, nem. Ne haragudjon, ha azt a látszatot keltettem, hogy megsértett, tényleg nem, csak maga annyira elfoglalt üzletembernek tűnik, hogy egy idegenvezetés helyett biztosan akad egyéb ügye is.*Idegesen babrálni kezd fekete, bőr táskájával.*

- Elfoglaltnak elfoglalt vagyok, de jelenleg van időm Önre, Mademoiselle.
*ereszt meg egy valamivel emberibb mosolyt*
- Tehát, ha nem gond... akkor szívesen haza kísérem. Ráérek utána is foglalkozni az ügyeimmel...
*míg beszél szépen a nő derekára csúsztatja a jobb karját, hogy együtt távozzanak az épületből*

*A szokás hatalom, ahogyan az emberek szokták mondani. Tulajdon képpen azonban ennek köszönheti Anabelle, hogy most ismét a tulajdonában lévő bárban van. Ugyan általában elkeveredik az itt megforduló vámpírok között, most azonban egyáltalán nincs kedve a házigazdát játszani. Otthon... az ő otthonában ott várja William, ha egyáltalán valóban ott van még, hiszen nem kevés dolgot mondott el a férfinak magáról, amik talán a túlélés érdekében érdekesen hatnak majd rá. Mondjuk menekülőre fogja a dolgot... De ezzel most nem akar foglalkozni. A munkáját végzi itt, nincs szükség más gondolatokra.
Tekintetét a megszokottnál is nagyobb tömegen tartja, keresve azokat, akik kilógnak a sorból vagy gondot okozhatnak bárkinek. Szerencsére ezt egy "Idegeneknek belépni tilos!!!" feliratú ajtó mögül teheti, ahol egy VIP részleg van berendezve neki, hogy fogadhassa az esetleges üzlettársait. Most azonban teljesen egyedül van a helyiségben.*
~ Joseph, szeretném ha ide jönnél ~
*üzeni gondolatban a vámpírnak, miközben fáradtan hátra dől a foteljában, kezében egy koktéllal*

*A tartmányokra ügyel, parancsokat osztogat a számára ifjonc katonáknak. Persze egyik sem értheti pontosan mi a feladatuk, mennyire fontos hogy ne hibázzanak. Ha mégis... nos az már maradjon az ő dolga. A büntetés kíméletlen... s gyakran halál. Hiába, van aki nem érdemes e létre. Lágyan csendül a gyönyörű s már jól ismert hang elméjében.*
~ Ahogy kívánod. ~
*Üzeni és pillanatokon belül meg is érezik a célhoz. Ott végignéz a fiatal társaságon... van pár finom falat... de még milyenek... de most nem ér rá ilyenekre. Elegánsan lép be a VIP részlegre.*
- Mit tehetek érted szépségem?
*Kérdi a tőle megszokott bókkal fűszerezve szavait.*

*Kinyitja a szemeit, amiket közvetlenül azután hunyt le, hogy kényelmesen elhelyezkedett megszokott ülőalkalmatosságán. Tekintete azonnal rabul ejti a férfiét, majd egy végtelennek tűnő pillanat múlva halovány mosoly jelenik meg az arcán. Szabad kezét kinyújtja és vékony ujjaival Josepnek int, hogy menjen oda hozzá*
- Ne haragudj, hogy ide hívtalak. Biztosan meg van a magad dolga most, de egy kicsit önző vagyok.
~ mert megtehetem ~
*teszi hozzá a kimondatlan szavakat, úgy, hogy ezek a eljussanak a társaságához is, majd elneveti magát*
- Hogy őszinte legyek, kicsit unatkozom. Reméltem, hogy majd te segítesz elkergetni ezt a mumust tőlem, ahogyan eddig is tetted, bár nem ez lenne a feladatod...
*hát igen, le is hervad a mosoly az arcáról... mint minden alkalommal, amikor eszébe jut, hogy szerencsétlen Joseph, aki mondhatni a legjobb barátja, egyik nap azzal állított be, hogy Drake-től parancsot kapott, hogy szolgálja Anabelle-t... mintha erre szükség lett volna.
Egy szívből jövő sóhaj hagyja el az ajkait, mikor ismét a vámpírra tekint*

- Mi lehetne szebb ajándék mind Téged szolgálni? Mert ostoba ifjoncok parancsnoklása közel sem az...
*Hangjában nincs harag vagy alázatosság. Sokkal inkább tiszetelet és végtelen szeretet. Elvégre élete kezdete óta ismeri Anabelle-t. A nőhöz sétál majd féltérdre ereszkedik előtte. No persze csak azért, hogy tekintete egy vonalban fonódjon össze a nő varázslatos lélektükreivel.*
- Már csak napok kérdése... és akkor a vérfakasok őrült módjára vonítanak majd a holdra. Azt nem érdemes kihagyni. De mégis mit szeretnél, hogy szórakoztassalak? Mond és én megadom amit kívánsz...
*Sejtelmes hangja mint a selyem úgy simít végig a bőrön... nost igen neki is megvannak a maga taktikái, kis játékai amivel női lábakat rogyaszt. Szemeiben pajkos csillogás csak úgy mint mindig.*

- Olyan jó vagy hozzám, Joseph... pedig gyűlölnöd kellene azért, amit a teremtőm parancsolt neked.
*nyúl a vámpír arca felé, hogy megsimíthassa azt*
- És te mégsem így érzel, ez igazán kedves a számomra, hiszen mindketten tudjuk, hogy senki nem mer igazából a közelemben maradni, mert félnek, hogy a tisztavérűek nem néznék jó szemmel. Lehet, hogy Drake azért adta neked azt a bizonyos parancsot, hogy ne kellejen eltávolítani téged mellőlem?
*gondolkozik hangosan, de aztán annyiban hagyja. Soha nem fogja megérteni, hogy atyja mit miért tesz, de ez nem is az ő feladata*
- Szórakoztatni? Nem, Joseph... arra ott vannak mások. Nekem az is elég, ha a közelemben vagy. Legalább nem vagyok egyedül.
*megissza a koktélt, amit eddig a kezében tartott, majd az asztalra helyezi a poharat*
- Igazándiból szeretnék egy kicsit kimozdulni. Úgy láttam, hogy ma éjjel nem lesz senki, akit helyre kéne tenni... ezért gondoltam, hogy elvihetnél valahova, oda, ahol lenni szeretsz.

- Oh szépségem, tudod hogy nem lennék képes gyűlölni téged… persze Drake már más kérdés. Lebecsül minket és megvet mert őrző létünk miatt. Sajnos sokszor elfeledi hogy mi védjük a tartományokat nem a nemesek. Már megbocsáss.
*Megfogja a finom kacsót és apró, könnyed csókot lehel rá.*
- Meglehet persze az is hogy csak a te szíved érdekelte mikor szolgádnak állított.
*Kacsint miközben tovább hallgatja a nőt.*
- Minő öröm… a várba nem viszlek. Ott csak az erőszak várna minket. Viszont ha épp merengős óráim mulatom azt Bloody hole-nál teszem. Mit szólsz kedves? Velem tartasz?
*Kérdi miközben megemelkedik és kezét nyújtja a nőnek.*

- Most bárhova elmegyek veled, ahová csak szeretnéd, úgyhogy jól gondold meg mit választasz.
*áll fel jómaga is, miközben Joseph kezébe ejti sajátját*
- Jelenleg te rendelkezel velem, és nem fordítva. Nem érdekelnek atyáim szavai sem... ma éjjelre szabadságot vettem ki, amit persze senki nem tart számon, de ilyen a rendszer. Veled meg úgy is elmehetek bárhová, nem lesz belőle pletyka vagy egyéb kelletlen dolog, hiszen mindenki úgy tudja, hogy a testőröm vagy.
*kacsint a férfira viszonzásképp az ő gesztusára, majd háradobja a haját a válla fölött*
- Amit csak szeretnél...
*foglalja össze a mondottakat*