Moon Cave

Az erdőben található hegy barlangrendszere, hol a berserk-ek élnek. Itt az ő szavuk dominál. Nomád életmódot folytatva élik mindennapjaikat, mint az erdő gyermekei. Ezért is egy barlang belseje a lakóhelyük. Összetartóak, mint egy család. Vérfarkasoknál erre szokták mondani a falka szót. Testvériségük csak a telihold idején romlik meg. Olyankor képesek a szívükhöz legközelebb állóra is rátámadni.

*Teljesen egyedül van a barlangban... mindenki más a környéket járja, érzi őket és a bennük dolgozó fenevadat. A szülei elmondták, hogy ő azért nem gyilkol ilyenkor, mert tisztavérű... Tisztavérű? Mit is jelent? Született vérfarkas... nem harapták meg, hanem alapból ilyennek teremtetett.
Eddig farkas alakban összegömbölyödve próbálta tisztázni magában a történteket és ugyan nagyon kedvesen bántak vele itt, mégsem volt egyetlen szava sem a kérdésekre, amiket folyamatosan feltettek neki... legalább is egy ideig. Aztán magára hagyták, hogy elmehessenek mészárolni. Talán az egyik legjobb időpont, hogy kinyújtóztassa tagjait, ám még mindig farkasként tesz ezt. Túl zaklatott és szomorú ahhoz, hogy ember alakban legyen, a vérfarkast formát meg sosem kedvelte. Sokkal elegánsabb a világosszürke bunda a tökéletesen áramvonalas test...
Lassú és hangtalan léptekkel felfedező útra indul a barlang belsejében*

*Tegnap egész éjjel mészárolnia kellett ahhoz, hogy mostanra lenyugodjon. Képzeli, hogy akkor mi lesz vele a mai nap. Mert, ha úgy vesszük még most sincs száz százalékosan lenyugodva... Ma van a telihold napja. Már csak pár óra és ismét gyilkolni fog. Csak reménykedni tud benne, hogy még véletlenül sem fognak Naomival egymásba botlani. Ő lenne az utolsó, akit önszántából bántana. Meg úgy alapból is. Nem akar benne kárt tenni és kész. Szóval majd inkább a városban fog mészárolganti. Jó is az.
Mostanra azonban már nagyon elfáradt, és melege is van kint. Szóval úgy dönt, hogy pár órára lepihen a barlangban. Nem fog neki megártani.
Hatalmas, vérfarkasalakjában trappol be a barlang száján. A szőre ragad a sok vértől és húscafatoktól, ami már odaszáradt ekkora. Elég félelmetes hatást kelthet, amint szó-szerint lépteire beremeg a barlang belseje. Hiszen akkora izomkolosszus ebben az alakjában. Véres agyarai meg kilógnak pofájából. Szemei meg-megvillannak, amint a sötétet pásztázza. Nem érez itt senkit. Mindenki mészárol. Egyetlen farkas kivételével. Egy tisztavérű. Ó, hogy mennyire tiszta szívből utálja és megveti a tisztavérűeket. Főleg Waldot, aki sohasem hagy nyugtot Acanhtának. És sajnos ez a gyűlölet a fiatal kölyökre is kihat. Aki most olyan ízletes kis husinak tűnik. Hátborzongató, hogy miket hoz ki belőle a telihold közeledte.
De rádöbben, hogy nem ölheti meg a kislányt. Mert az egyenlő lenne az ő halálával. Acantha kibelezné, meg a falkatársaik is. Joggal, hiszen befogadták, és egy falkatársat nem bántunk. De akkor is tisztavérű és olyan ízletesnek néz ki számára.
Gyorsan megrázza magát. A bundájából néhány vércsepp és húsdarab jön ki. Szépen nézhet ki. Viszont rá kell jönnie, hogy nem maradhat ebben az alakban, bármennyire is szeretne. Különben tényleg csak az lesz a dolog vége, hogy megöli azt a szerencsétlen lányt. Szóval fogja magát és visszaváltozik emberi alakjába. Még így is csupa véres. Most a hajából lógnak ki a húscafatok. Teljesen meztelen, de hát őt nem zavarja. A lány is, ha még nem látott ilyet, akkor jobb, ha mielőbb hozzászokik a látványhoz, mert, ha itt marad, akkor még sok ilyennel fog találkozni.*

*Felkapja a fejét, amint egy farkas közeledtét érzékeli. Fülel... minden egyes mozdulatát megismeri csupán a hallását használva, viszont semmi kedve most a társasághoz. Egyedül akar lenni az emlékeivel és a gondolataival, főleg úgy, hogy ha akarná sem tudná nem észre venni azt a gyűlöletet ami ebből az immáron emberi alakot öltött farkasból árad.
A szülei mindig arra tanították, hogy legyen bátor és soha ne futamodjon meg senki és semmi elől, mert ha így tesz, akkor nem fogják őt tisztelni. Jogos lenne a kérdés, hogy egy 15 éves gyereket hol érdekelne a tisztelet? Nos... egyedül elhalálozott szülei miatt tesz úgy, ahogyan tanították neki.
Kisomfordál az egyik kőoszlop mögül, még mindig farkas alakban figyeli értelemtől és kíváncsiságtól csillogó szemekkel a férfit, ám megjelenése még ha nem is tud róla, akkor is fenségesnek bizonyul... pedig még nem is teljesen uralkodó, csak egy hercegnő. Feje büszkén magasra emelve, tekintetéből árad a tiszta vér ereje, ahogyan makulátlan bundája is tökéletesen tanúskodik arról, hogy ki is ő. Egy kis idő elteltével ismét eltűnik az idegen elől, és mikor visszatér immáron emberként és felöltözve, kezében egy takarót hoz, amit Silvernek nyújt. Túl kicsi még ahhoz, hogy egy meztelen férfi társaságát minden szó nélkül eltűrné. Mindezt persze némán teszi*

*Alaposan szemügyre veszi a farkast. Szép és fenséges, ezt aláírja. De akkor sem különb egy tisztavérűnél. Már hogy is lenne különb? Hiszen ő maga is az... És Silver nem is tartja jónak azt az ötletet, hogy a kislány itt maradjon. Ha felnőne csak uralkodni akarna itt mindenki felett. Ahogyan azt a tisztavérűek szokták tenni. És akkor oda lenne a falka, és az egész falkaszellem meg minden. Szóval ez valahogy neki nem nagyon tetszik. Mondjuk, ha sikerülne úgy nevelni ezt a lányt, hogy tisztelje a falkát, és szeresse. És természetesen hódoljon be Acanhtának, akkor még azt mondaná, hogy oké. Csak, hogy az ő tudta szerint a pureblood-ok nem nagyon szoktak behódolni senki előtt. És nem is biztos, hogy egy tisztavérű együtt tudna élni a berserkek-kel. Hiszen azok sosem mocskolják be a kezüket más vérével. Ők meg ugye szinte mindennap vértől maszatosan érkeznek meg szunyókálni. Nem érezné itt olyan jól magát szerinte.
Mikor a lány hoz neki egy takarót elkerekednek a szemei. Még beleszólnak az ő nudizásába is... Felháborítónak tartja. De Acanhtával nem akar ujjat húzni, ezért aztán elfogadja a takarót, és maga köré csavarja.*
- Kösz...
*mond ennyit, és próbálna megereszteni egy mosolyt. Csak az a mosoly olyannyira nem megy neki, hogy inkább valami vicsorszerűség sül ki belőle.
A másik, ami döbbenetet varázsol az arcára, hogy a lány emberként van előtte. Pedig eddig még ahogy tudta farkas alakban volt.*
- Már nem félsz, vagy csak engem tisztelsz meg az emberi jelenléteddel?
*kérdezi meg. A hangja most már nem olyan barátságtalan, mint az előbb. Próbál valami kis kedvességet vinni a mondandójába. Elvégre nem lázadozhat örökké. Ha az alfanőstény így döntött, akkor most már a lány a falka tagja. És a falka család. A családot pedig szeretjük. Nehéz lesz neki ezt még megemésztenie, de idővel majd csak sikerül. Meg van ebben a kislányban valami különleges. Talán pont az, hogy tisztavérű. De akkor is vonzza a tekinteteket. Ez esetben a férfi tekintetét.*
- Én Silver vagyok. Téged hogy hívnak?
*kezdi felvenni a csevegő pozíciót. Legjobb tudomása szerint a leányzó még a nevét sem árulta el, szóval nagy előrehaladás lenne, ha most mondjuk válaszolna néhány kérdésre.
A hangja fokozatosan lesz egyre barátságosabb. Persze ez sem kis megerőltetésébe kerül. Hiszen mindjárt itt a telihold. Na meg ő alapból sem az a barátságos fajta.*

*Sokáig nem felel, csak leül egy szikladarabra, ami Silvertől úgy két méter távolságban van és nézi a farkast. Minden egyes porcikáját jól megfigyeli, már amit a takaró nem fed el előle, de leginkább az arcát fürkészi. Azt latolgatja magában, hogy megbízhat-e ebben a farkasban vagy sem. Rendes szituációban feltétlen bizalommal élne bárki irányába, hiszen mindig is kedves és aranyos leányzó volt, sosem ejtett egyetlen rossz szót sem senkire. Tipikusan az az örökké mosolygó és vidám fajta volt, akinek a közelében senki nem tudta megállni, hogy jókedvre ne derüljön. Ez egészen addig tartott, amíg a szüleit le nem mészárolták a szemei előtt. Akkor minden gondolata a fejében maradt és nem álltak össze szavakká illetve mondatokká valamint a derű sem lebegte már körül, mint annó.
Nem tudhatja, hogy ki volt benne az összeesküvésben, aminek a szülei lettek az áldozatai, éppen ezért nagyon megfontolt azon a téren, hogy kivel beszéljen és kivel ne. Ám, ahogyan ezt a férfit nézi itt maga előtt, sok mindent lát a tekintetében... a düh, nem csak a fenevadtól származik. Szinte tapintható, hogy mennyire gyűlöli a tisztavérűeket, na nem mintha szerencsétlen Lory tehetne arról, hogy annak született. Végül csak azért válaszol neki, mert tudja jól, hogy ha akarta volna, akkor talán már régen végzett volna vele, ám a farkas nem tett semmi ártó mozdulatot.*
- Ha te képes voltál a telihold napján emberi alakot ölteni azért, hogy engem ne ijessz meg... akkor én is viszonozhatom ezt a szívességet.
*von vállat*
- A nevem pedig Loretta.

*Mindenféle gondolat cikázik át fejében. Hogy a lány megszólalt és a nevét is elárulta. Különös, hogy pont neki nyílik így meg. Silvernek, aki annyira gyűlöli és megveti a tisztavérűeket, és éppenséggel vele sem volt a legkedvesebb. Talán változtatni kéne a stratégiáján. Talán van még esély arra, hogy ne egy sznob legyen ebből a lányból. Hiszen még fiatal. Lehetne őt berserknek is nevelni. Igaz, szerinte egy tisztavérűnek akkor sem itt a helye. De, ha belegondol szegény lányt inkább sajnálnia kéne. Hiszen meghaltak a szülei, és egyedül van most a nagy világban. Arról pedig nem tehet, hogy minek született. És most biztos nagyon magányosnak érezheti magát. Ami talán a kastélyban csak erősödne. Itt legalább egy melengető család venné körül. Az mellékes, hogy az a bizonyos család kicsit véres. De legalább tartozna valakihez. És nem lenne magára hagyatva.
Az is felmerül Silverben, hogy ez a lány lehet, hogy fél. Ami teljesen érthető is lenne. Meg, hogy nem bízik senkiben, hogy eddig nem szólt senkihez. Mind erre utal. És a félelem nem egy kellemes dolog. Igaz, ő már nagyon régen érzett ilyesmit. Sok száz évvel ezelőtt, még ember korában.*
- Szép neved van...
*próbálja még barátságosabbra fogni a dolgot, miközben közelebb megy a lányhoz. Nem akar rárontani meg semmi ilyesmi. Ha az előbb voltak is ilyen gondolatai, akkor azokat mostanra már teljesen elfelejtette.
Végül megteszi azt a két méter távolságot, és a szikla mellé ül le, onnan nézve fel a kölyökre. Hát, ha majd ettől egy kicsit jobban érzi magát a másik. Na meg meg kell hagyni, hogy nem egy hétköznapi jelenség. Főleg nem közelről. Van Lorynak valami különleges kisugárzása.*
- És mondd csak kölyök... Mi történt veled? Mi történt a szüleiddel?
*kérdezi, hátha a tisztavérű válaszol neki. Ha nem azt is megérti. Mert ki az a bolond, aki majd pont Silverbe bízna meg? De próba cseresznye.*
- Ne félj, nem bántalak. Bízhatsz bennem!
*persze ez elég viccesen hathat a véres képével, meg félpucérságával. Sőt, alapból elég viccesen hathat. Hiszen a vérfarkas nem az a fajta, akiben meglehet bízni. Hiszen nagy mészáros ám. Viszont az is igaz, hogy gyerekeknél meg lány szívű. Szóval, ha gyilkol is, akkor általában gyerekeket nem szokott. Ez alól persze a telihold kivétel, mert akkor ugye ő is megőrül, mint a többiek. De alapból szereti a gyerekeket. Mondjuk ezt kb így senki nem nézné ki belőle. Hozzáteszem, jogosan. Aztán meg ki tudja, a végén kiderül, hogy egész jó apa lenne belőle. A maga érdekes, fura módján.*

*Elkerekedő szemmel figyeli, ahogyan a farkas közelebb megy hozzá, majd szinte a lábainál foglal helyet. Fél, hogy bántani fogja... hogy csak azért ilyen kedves, mert a közelébe akar férkőzni, hogy utána széttéphesse és bár az arcára nem ül ki semmilyen érzelem, attól függetlenül szívének heves dobogása elárulja, hogy mire gondol*
- Nem bízok senkiben sem... már nem. A szüleimet kegyetlenül kivégezték, volt "szerencsém" végignézni az egészet. Csoda, hogy én túléltem, de úgy látszik rendelkezem olyan rejtett képességekkel, amik nagyban segítenek a túlélésben. Talán ezért nem tudtak engem megölni... vagy csak azért mert gyerek vagyok. Valószínűleg ti nem voltatok benne az árulásban, máskülönben már nem élnék, éppen ezért maradtam nyugton itt a barlangban, talán ez a legbiztonságosabb hely számomra, egyelőre... Hallottam, hogy ezen a vidéken élnek az uralkodók és azért jöttem pont ide, hogy kiderítsem ki adta ki az utasítást a családom elpusztítására, mert abban biztos vagyok, hogy nem holmi lázadás áldozatai lettek a szüleim. Jól megszervezett, profi munka volt, biztos, hogy a felső körökből jött a parancs. Reményeim szerint rajtatok kívül senki más nem tud az ittlétemről.
*mondja sokszor szünetet tartva, de mégis magabiztosan. A szavai gondosan meg vannak válogatva és a szókincse is igen bő. Nem mondaná meg senki, hogy egy gyerek szájából származnak*
- De ennyi elég lesz rólam. Érdekesebb téma az, hogy miért vagy most itt? Miért nem gyilkolsz a többiekkel? És egyáltalán miért beszélgetsz velem, ahelyett, hogy kiengednéd a bestiát és megpróbálnál megölni?
*kérdezi érdeklődve, majd tekintetét belefúrja Silverébe*
~ Megtehetnéd... nem akarsz megölni? Látom, hogy mennyire küzdesz... miért szenvedsz egy magamfajta miatt? ~
*a farkas fejében hangzanak fel a kérdések*

*Loretta itt léte alatt most beszélt kb a legtöbbet. Ez egy kicsit elgondolkoztatja Silvert. Meg furcsa is, hogy miért pont neki? Talán azért mert pont most pont ő van itt. Mindegy. Mindenesetre akarva-akaratlanul de elmosolyodik. Ami jó hamar el is tűnik arcáról. Odafagy a mosoly szó szerint, mikor a lány elkezdi tőle kérdezgetni, hogy miért nem éppen kint mészárol, és hogy miért van most itt?
Mivel a tisztavérű válaszolt neki, ezért úgy gondolja, hogy az a legkevesebb, ha ő is válaszol. Nem látszik, de a férfi is tud ám, ha akar.*
- Én egészen eddig mészároltam... Pihenni jöttem vissza ide. Elég hosszú és fáradalmas egy éjszakám volt.
*itt viszont már részleteket nem mond. Ahhoz még tényleg túl gyerek.*
- Ennyire vágysz a halál után? Ennyire megakarsz halni?
*förmed rá, amiért a lány ilyeneket kérdez. Főleg gondolatban, amit kifejezetten utál. Nem szereti, ha gondolatban beszélgetnek vele. Ha csak nem éppen vérfarkas alakban vannak, és máshogy nem tudnak kommunikálni. De így, nem.*
- Egyébként sem foglak megtámadni... Mert, mert... *keresi a szavakat, keresi a választ, de ő maga sem tudja, hogy miért. Talán Acantha miatt. Talán maga a gyerek miatt. Talán nem volna hozzá szíve. Vagy is-is.* - Mert NEM!
*fejezi végül be a mondatot így. A bestiájával pedig ráér küzdeni, mikor feljő a hold. Vagyis akkor már nem küzdeni fog, hanem ölni.*

*Halkan felkuncog, közvetlenül az után, hogy legyűrte a félelmet, ami akkor kísértette meg, mikor Silver ráförmedt.*
- Nem akarok meghalni, szerintem félre értesz. Csak érdekel, hogy mi az oka annak, hogy nem ölsz meg, amikor talán megehetnéd. Másrészről viszont arra is kíváncsi vagyok, hogy tényleg képes lennél-e rá... és nem arra célzok ezzel, hogy lenne-e hozzá szíved, mert minden bizonnyal lenne, hanem arra, hogy valóban le tudnál győzni?! Valamilyen okból kifolyólag a támadóim sem tudtak megölni, pedig nekik parancsuk volt rá és nem tudom, hogy mi lakozik bennem, ami miatt még csak megsebesíteni sem tudtak.
*gondolkozik hangosan, majd inkább témát vált*
- Acanthának hívják a vezetőtöket, ugye? Hallottam már róla édesapámtól és mindig is szerettem volna megismerni őt. furcsa egy véletlen, hogy pont ő volt az, aki befogadott... Tudod, Silver... volt egy hozzá hasonló nővérem, akit szintúgy megöltek aznap... érdekes gondolkodás módja volt. Gondolom tisztában vagy azzal, hogy nekünk meg kell ölnünk a szüleinket, amikor uralkodókká értünk... Hát neki esze ágában sem volt ilyet tenni éppen ezért nagy felfordulás volt körülöttünk, ő is amolyan lázadó típus volt, mint a vezéretek... neki kellett volna életben maradnia és nem nekem.
*a farkasra pillant*
- Khm... a takarót, légyszi kicsit igazítsd meg... magadon...
*ez megint mosolyt csal az arcára*

*Eltöpreng a hallottakon. Egy tisztavérűt megölni nem egy könnyű feladat. Legyen az akár fiatal, akkor sem egyszerű. Végül csak megrándítja a vállát.*
- Ez talán azért van, mert pureblood vagy. És talán mert benned van valami különleges erő, ami a szüleidben és a testvéredben sem volt meg.
*ez persze csak feltételezés. De majd idővel kiderül. A végén az is lehet, hogy ez a kicsi lány fogja elhozni az Újkort. És akkor nem egy hátrány, ha mondjuk tényleg a berserkek oldalán áll. Lehet, hogy Acantha is pont ezért akarja, hogy velük maradjon a lány. Logika az lenne benne.*
- Igen, ő a vezérünk.
*szólal meg miközben megigazítja kérésre a takarót. Persze ez egyből egy vigyort csal képére. Vicces egy szituáció, annyi szent.*
- Tudod, ha itt maradsz, akkor majd a finom lelkednek hozzá kell szoknia a sok pucérkodáshoz. Nem hiszem, hogy a többiek olyan szívesen öltöznének fel csak a te kedvedért. Nem véletlenül élünk mi egy barlangban, elbarikádozva a civilizációtól... Mások vagyunk. Nem vagyunk nemesek. Nem tudom, hogy rajtunk kívül egyáltalán már találkoztál-e berserkekkel...
*inkább kérdés mint válasz. De ezt nyilván Lory is fogja tudni.*

*Sóhajt egyet... *
- Úgy látszik, kénytelen leszek megszokni a dolgot, ugyanis szeretnék itt maradni, veletek. Sokkal nagyobb biztonságot jelentetek számomra, mintha a nemesekkel vagy a tisztavérűekkel lennék. És ki tudja? Talán idővel majd ti is megkedveltek engem... nem vagyok olyan elkényeztetett, orrát fenn hordó egyed, mint a többiek, akiket ismertek. De én nem fogok azért meztelenül járkálni, ha nem gond, viszont ha téged zavar, hogy el kell fedned magad, akkor csak nyugodtan dobd félre a takarót. Olyat úgy sem tudsz mutatni, amilyet ne láttam volna már.
*nyelvet ölt a férfira, ám előbbi kijelentését inkább nem részletezi... ahhoz túlságosan rossz emlék.*
- Jó lenne, ha majd engem is úgy kezelne itt mindenki, mint egy falkatagot és nem gyűlölnének azért, aki vagyok. Sajnálatos módon nem tudok ellene mit tenni... Eléggé érdekes lesz köztetek élni.
*lopva oldalra néz, mintha zavarban lenne... vagy inkább szégyenkezne*
- Nálunk odahaza a kastélyban a berserkeket ketrecekben tartották és csak teliholdkor engedték ki őket, de akkor is csak az emberek közé, hogy megmutassák a halandóknak, hogy hova valóak azzal, hogy tömegesen mészárolták őket. Jó látni, hogy ti szabadok vagytok...

*Mintha csak erre az engedélyre várt volna, olyan rögtön dobja el magától a takarót, amikor a lány azt mondja, hogy szabad.
Nem szereti ő takargatni magát. Néha napján szokott felvenni bőrnadrágot aztán annyi. De a takaró az milyen már? Olyan ízléstelen... Ilyen erővel akár törülközőt is csavarhatna maga köré. Mert számára ez szintén egy nevetséges dolog. Még halandó volt, mikor legutoljára törülközőt használt. Egyszóval elszokott minden ilyesmitől.*
- Idő kell majd nekik, amíg megszokják. De Acantha fogadott be. És vele senki nem mer szembeszállni. Ezért aztán szerintem nem kell tartanod különösebben. Igaz, a telihold az nagyon necces dolog. Olyankor még a vezér sem bír magával. Bár vannak pletykák miszerint már sikerült leküzdenie ilyenkor a fenevadat. De kitudja, hogy ebből mi az igaz, és mi nem.
*mondja, s mikor Loretta az ő régi otthonában lévő berserkekről mesél, nos akkor nem kicsit dühödik fel. Sőt, még a fenevadja is egy pillanatra feléled benne. És azt suttogja neki, hogy tépje szét és egye meg a lányt, amiért ilyeneket mondott. De aztán valahogy sikerül neki erős koncentráció árán elhessegetnie ezt a gondolatot. Ha valami biztos, akkor az-az, hogy Silvernek roppant erős akaratereje van. Meg azzal vigasztalja a piciny lelkét, hogy nem a kislány tette ezt, hanem annak a szülei nyilván, akik mostanra már holtak.*

- Mondd, Silver... nincs neked egy fivéred véletlenül? Már csak azért kérdezem, mert otthon volt egy jó barátom és nagyon hasonlítasz rá... Berserk volt ő is, de ettől függetlenül sok időt töltöttem vele.. amikor csak lehetett leszöktem hozzá meg a többi farkashoz, akiket fogva tartottak a pincében. Vittem nekik ételt és szórakoztattam őket, hogy legalább addig jól érezzék magukat míg én velük vagyok. Kedveltek engem én meg egyenesen rajongtam értük, főleg a későbbi tanítómért. Nem igazán emlékszem rá, hogy miként is kerültünk olyan közeli kapcsolatba, de azt tudom, hogy már egészen kis korom óta velem volt. Apa nem akarta, hogy különleges bánásmódban legyen része, azt mondta... ő is csak egy vadállat és a többiek között van a helye, de édesanyám mindig is jószívű asszony volt és megengedte, hogy velem lakjon és a tanítóm legyen. Szerettem őt, Silver... talán mindennél jobban... aztán elvették őt tőlem, megvádolták, hogy visszaél a helyzettel mikor velem van... persze ez nem így volt, de hiába könyörögtem, hogy hagyják őt békén... mintha meg sem hallottak volna. Nem tudom mi lett vele, apa azt mondta, hogy kivégezték... de én valahol mélyen belül tudom, hogy életben van... És... talán ezért beszélgetek most veled, mert annyira hasonlítasz rá... az én drága barátomra.
*elhallgat és tekintete a semmibe réved. Látszik az arcán, hogy mély sebeket őriz még talán annál is mélyebbeket, mint amit a szülei elvesztése okozott neki*
- Szóval... van testvéred?

*Hirtelen megfagy benne a vér, és az ütő is megáll benne. Döbbenete arcára is kirajzolódik.*
- De... volt egy öcsikém. 3 évvel volt nálam fiatalabb. Egyszerre lettünk vérfarkasok, Acantha keze által. És együtt éltünk sokáig. Minden szépen ment, csak aztán jöttek a harcok a területfoglalásért, ő pedig eltűnt. Mindenki azt állítja, hogy meghalt. Egy ideig reménykedtem még benne, hogy élt, aztán az idő múlásával csak vártam és vártam. De ő nem jött, ezért elfogadtam a tényt, hogy egyedül maradtam.
*meséli keserű szájízzel. Szerette az öccsét nagyon. És a halálának híre nem kicsi gyászt hozott a szívének. De ez már nagyon-nagyon régen történt. Most azonban újra fellobban benne a remény szikrája.*
- Caleb-nek hívták...
*nyögi ki végül ezt is. Ebből majd megtudja, hogy az ő öccséről volt-e a szó, vagy sem. De bízik benne, és reménykedik.*

- Akkor ugyan arról a személyről beszélünk. Azért nem jött vissza hozzád, mert minálunk raboskodott... aztán meg mellettem volt. Visszaadhattam volna neki a szabadságát, de mindig elutasította...
*gondol vissza pár évvel ez előttre*
- Sosem beszélt a családjáról. Amikor kérdeztem, hogy honnan került ide csak szomorúan mosolygott és nem felelt. Nem tudtam belőle kiszedni egyetlen alkalommal sem, hogy mit szeretne. Nem beszélt az érzéseiről vagy arról, hogy mit szeretne. Visszahúzódó alkat volt, legalább is mikor hozzánk került nagyon annak tűnt, de azért láttam néha a szemében valami huncutságot... és ahogyan beszélt velem! Előtte még soha senki nem adott nekem olyan beceneveket, mint ő...
*mosolyodik el, most inkább nem említene belőlük egyet sem*
- Szóval igazam volt... megláttam őt benned, ezért vettem a bátorságot, hogy szóba elegyedjek veled. Mintha Caleb lennél... és ez által... vagyis általa, anélkül szeretlek, hogy ismernélek. Érdekesen hangzik, nem?
*kuncog saját zavartságán*

*Hatalmas kő esett le a szívéről. Szóval akkor él. Vagyis ha eddig túlélte a dolgokat, akkor lehet, hogy ezután is. Szóval lehetséges, hogy még mindig életben van.*
- És szerinted akkor még mindig életben van?
*most ez érdekli őt a legjobban. Azt pedig eltudja képzelni, hogy milyen beceneveket kapott Lory. Tényleg hasonlítanak az öcsikéjével egymásra. Például mindketten visszahúzódóak is.
Azonban a szeretlekes megjegyzésre muszáj volt felkapnia a tekintetét.*
- Hogy te szeretsz engem?
*kerekednek el szemei, de végül csak elvigyorodik. Nem tudja megállni.*
- Valóban érdekes...

- Nem tehetek róla... annyira hasonlítotok.
*von vállat egy hamiskás mosoly kíséretében*
- Amikor megláttalak... először azt hittem, hogy ő jött el értem. Mert Caleb mindig ott volt, ha szükségem volt rá... ő a testőröm, a tanítóm, a bátyám és a barátom volt egyben. Jobban szerettem mindenkinél és fontosabb volt az életemnél is. Sok mindent köszönhetek neki, szóval ne haragudj, ha ez téged zavar... máskor nem hozom fel, hogy mit is érzek.
*végignéz Silveren, majd elneveti magát*
- Hát... lehet, hogy te inkább az apám lennél és nem a bátyám.
*kis gonoszkodás sosem árt*
- És igen... én úgy hiszem, hogy még életben van. Sőt, van egy olyan érzésem, hogy hamarosan látni fogom őt megint. Sosem hagyott magamra, amikor szükségem volt rá.
*jelenti ki teljes meggyőződéssel*

*Őt ugyan nem zavarja, csak kicsit furcsállja, de majd megszokja. És az se zavarja, hogy az apjának titulálják. Inkább mókásnak találja. Elvégre még senki nem mondta rá azt, hogy apuci. Mivel ugye nincsen gyereke. De még a falkában sem nézték őt sosem vérfarkaspapának. Nyilván azért, mert többnyire visszahúzódó vérengző vadállat. Van néhány farkas, akikért a tűzbe is beletenné a kezét. De ez csak pár darab. Mindenesetre azért jól esik neki, hogy valaki nem a bestiát látja benne, hanem a szeretni való farkast. Igaz, hogy elég magának való, de azért lehet szeretni. Akárcsak ő is szeret egy-két farkast a maga módján. Ott van példának Nao, akit nem akart bántani. Az már mellékes, hogy arra csak tegnap jött rá, hogy szereti a lányt. Meg nála azért a szeretet is egy külön kifejezés. Szóval kicsit érdekes egy fazon ez a Silver.*
- Na akkor gyere ide, kislányom!
*mondja és magához húzza a lányt, csak hogy játékosan egy barackot tudjon nyomni annak a fejére. Ha most valaki látná őt, akkor tuti nem hinne a szemének. Sil nem szokott így játszadozni senkivel. De még nem is volt ám a falkának ilyen fiatal tagja, aki felett atyáskodhatna.*

*Hirtelen felsikolt, ahogy Silver magához vonja és egy pillanaton belül a férfi ölében találja magát. A hang a félelem és a meglepettség ötvözete volt. Bármennyire is hasonlít ez a farkas Calebre... azért Lory nem olyan naiv, hogy el is higgye tényleg ugyan olyan... Calebnek mindent megengedett és ez fordítva is igaz volt. Tőle egyáltalán nem félt és mellette nyugodtan tehetett bármit. Rajongott érte és a farkas nagyon is jól tűrte ezt. Még azt is megtanulta, hogy teliholdkor hogyan kerülje el őt annak érdekében, hogy biztonságban legyen. És mindezt csak azért, mert szerették egymást, mint jó testvérek. De most Silver van itt és nem Caleb... Silver... aki alig pár órája ismeri Loryt és ráadásul hamarosan ismét fent virít majd a telihold ezért érthető, hogy a lány megijedt*
- Ne haragudj...
*érti ezt a sikolyra. Próbál nyugodt maradni és lazítani. Nem törődni azzal, hogy egy meztelen férfi ölében van és ez a férfi hamarosan gyilkoló vadállattá fog változni. Lory lehunyja a szemét és Silveréhez képest vékony karjait a pasi nyaka köré fonja, hogy mutassa... igyekszik bízni benne*

*Kicsit érdekes lehet szegény Lorynak ez hirtelen helyzet, hogy egy majdnem még számára ismeretlen pucér pasinak az ölében van. Mondjuk nem ez volt Silver célja, de most már mindegy. Kapott egy leányzót az ölébe. Viszont nem pedofil, szóval semmilyen félreértés ne essék emiatt. Mondjuk tuti, hogyha most itt beállítana a barlangba Naomi vagy valaki akkor nézne nagyokat. Acantha meg kb letépné a fejét, hogy mit rontja meg azt a szerencsétlen kislányt. Pedig ő tényleg csak atyáskodik.
Szegény lány pedig biztosan nagyon egyedül érezheti magát, szóval finoman megsimogatja annak karját, hogy ne érezze magát olyan egyedül. Majd hozzádörgöli arcát a tisztavérű arcához. Ugyanis a berserkeknél nagyon fontos a testi kontaktus. Ugyan lehet, hogy szegény gyerek még nagyon nem vágja az itteni dolgokat, de mindegy. Természetesen semmilyen szexuális vágyat nem érez a kölyök iránt. Ezért aztán kicsit sem érzi magát zavarban, sőt el is mosolyodik. Tudja, hogy hamarosan azonban mennie kell mert telihold...*

*A félelem megint úrrá lesz rajta, amikor Silver hozzá dörgölődzik meg a karjához nyúl, de már egyre kisebb adagban jut el az agyáig. Az viszont sokkal inkább elszomorítja, hogy nemsokára megint egyedül lesz.*
- Mindjárt menned kell.
*közli nyersen a tényeket, amiket Silver is nagyon jól tud. Lory feltápászkodik a férfi öléből, megigazítja a ruháját, lesimítja a haját és úgy fordul vissza hozzá*
- Talán, ha idősebb lennék, akkor én is veled tarthatnék. Na meg ha lenne hozzá szívem.
*hát igen, attól függetlenül, hogy vérfarkas a gyilkolást gonosz dolognak tartja, bár ezt így sosem mondta ki.. még Calebnek sem említette a véleményét*
- Majd valamikor azért remélem, hogy még felém nézel.
*erőltet az arcára egy mosolyt. Fél attól, hogy egyedül fog maradni teljesen... hogy Silver nem jön vissza...*

*Immár feláll ő is a földről. Szerencsére(?) neki nem kell a ruháját igazgatnia... Mivel ugye nincs rajta semmi.*
- Majd eljön annak is az ideje, kölyök.
*mosolyodik el. Vicces, de megkedvelte ezt a lányt ilyen kis idő alatt is. Érti is, hogy Calebbel hogyan tudtak olyan jól összebarátkozni. Na meg látszik, hogy Sil milyen kis gyerekpárti. Vannak még érdekes oldalai.*
- Igen, mennem. De nem hagylak magadra. Ha vége a teliholdnak, és még élek, akkor visszajövök hozzád, ígérem!
*mondta egy biztató mosollyal. Reméli, hogy Lory hisz neki. Mert ő általában beszokta tartani az ígéreteit. És, ha túléli, akkor tényleg visszajön hozzá. Azonban számolnia kell azzal a lehetőséggel is, hogy esetleg nem éli túl, mert ez is benne van a pakliban.
Még biccent egyet a tisztavérű felé, majd elindul kifelé a barlangból. Nem sok utat tud megtenni. Amint rávilágít a telihold fénye, máris eluralkodik rajta az elmebaj, és a bestiája csak úgy tör elő belőle. Az is csoda, hogy idáig még úgy ahogy tök normálisan elvolt. Most azonban vérfarkas alakban megy mészárolni.*