Shadow forest

*A telihold elmúltával mindig nyűgösek a farkasok... mondhatni, hogy megerőltető ez a fajta kaland minden egyes hónapban, de számukra inkább csak felfrissülés. Na jó, azt persze senki nem veszi számításba, hogy ezek után több napig csak heverésznek farkas alakban a barlangban, mert sem enni nincs kedvük sem megmozdulni.
Na ezt a fajta hulla nyugalmat zavarja meg az átkozódás, ami az erdő nyugati részéről visszhangzik egészen idáig. eleinte még Acantha sem óhajtott úgy tenni, mint aki észrevette a történteket... de miután a falka tagok közül többen is felmordultak inkább úgy döntött, hogy utána jár a dolgoknak.
Kelletlenül kezdett futásba, természetesen farkas alakjában, nincs hozzá se kedve se ereje, hogy átváltozzon emberré...
Legnagyobb meglepetésére a hangok kiadója egy fiatal farkas...
~ Na már csak ez kellett... ~
gondolja magában a jókedv fogalmát nem ismerve... Szép lassan odabattyog a férfihoz és hatalmas sötét szemeivel nézi őt. természetesen gondolatban nem tudnak kommunikálni, mert ez az izé nem a falka tagja, szóval nincs meg a kellő kontaktus. Éppen ezért kénytelen mégis emberi formáját felölteni, ami annyit tesz, hogy anyaszült mesztelenül emelkedik a férfi fölé.*
- Mi van?

*A megjelenő farkast csupán akkor hallja meg, mikor az már métereken belül van. Mikor a tekintélyes kisugárzástól szinte ragyogó nőstény elébukkan, a fába kapaszkodva állásba vakarja magát. Háta rögtön begörbül, s az átváltozást figyelve torkából mély morgás tör elő. Reflexei egy halott lóéval vetekednek, kimeredt szemekkel bámul fel a nőre, aki Éva-kosztümében fölé tornyosul. A kérdést hallva sem tud emberien reagálni, az foglalja le minden energiáját, hogy így telihold után a bőre alatt tartsa a fenevadat, át ne alakuljon. Pár percig küzd magával az egyr szűkülő pupillákba meredve.*
- áőé.9p,ol8imk7ujnz - *jegyzi meg végtelenül értelmesen, egyenesen belemormolva a szavakat a nő szájába.*

*Felvonja a szemöldökét és egyből elkönyveli a férfit egy agyhalott baromnak, de ezt még nem köti az orrára.*
- Áááhááá... teljes mértékben megértelek!
*bólint egyet, de közben a szemei nem erről árulkodnak. Harag és mérhetetlen türelmetlenség sugárzik testtartásából, ami a farkasoknál csak egyet jelent: veszélyt.
ez nem is véletlen, hiszen egy buggyant fiatal farkas az ő erdejében kóborol és még arra sem képes, hogy valami értelmes magyarázattal szolgáljon. ama kérdést már fel sem meri tenni, hogy honnan származik, vagy hogy ki által lett azzá aki most... ütődött farkassá.*
- Figyelj..... ha nem mondasz valami értelmeset, míg elszámolok 10 ige magamban, akkor nem leszel más, mint egy kupac füstölgő húscafat. Megértettél?

*Szemei híven tükrözik az emocionális káoszt, amit éppen átél belül. Először a színtiszta harag, majd az abba vegyülő szégyen, később pedig a nő szemei látványától: félelem. Ezutóbbinál lehorgonyoz, ám néha még sikerül belesűrítenie egy kicsit a jól felhasználható céltalan dühből. Mi az, hogy egy nő őt fenyegeti?!*
- Semmi okom felelni a kérdésre! Ott üvöltözöm és akkor, amikor csak akarom! Nekem nincs vezetőm! - *az utolsó kiáltás-acsargás már nem könyvelhető el olyan diadalittasnak, mint az azeőtti mondatai, amikor még jutott annyi az erejéből, hogy aggresszívvé mélyítse a hangját. Őszintén szólva, sokkal inkább hangott egy elveszett poronty visszapofázásának, de attól, hogy belegondoljon a hangja keltette hatásokba, bölcsen eltekint.*
- Egyébként is, ki vagy te? - *kérdezi meghatározhatatlan hangsúllyal.*

*Elismerően nyugtázza, hogy legalább képes az értelmes emberi beszédre az illető. Bár az egy cseppet sem tetszik neki, amit hall. Mégis ki a francnak képzeli magát ez a kölyök, hogy így visszapofázik a nálánál jóval idősebbnek? Nem tanította ezt senki sem a hierarchia szabályaira? Hát, ahogy végignéz rajta meg kell állapítsa, hogy nem valószínű, hogy bármit is tanult volna ezidáig.*
- Lehet, hogy eddig azt tettél, amit akartál, de van egy rossz hírem, öcsi. Ez az erdő az enyém és nem szeretem a betolakodókat, főleg, ha azok behúzott farokkal állnak előttem. Nincs benned semmi tartás, fiam? Honnan jöttél egyáltalán ide, hogy fogalmad sincs a szabályokról, amiket a falkámmal alkottunk? Amúgy a nevem Acantha... én vagyok itt a vezér. Szóval, ha kiszedted a farkadat a seggedből, akkor talán regélhetnél nekem, hogy miért ne akarjalak széttépni.

*Ijedelmét hamar elnyeli a vörösödő köd az agyában, amit farkasléte óta se kedve, se ereje nem volt elfojtani.*
- Mi az, hogy a te erdőd? És falka? Nem lehet, hogy egy kicsit túl komolyan veszed a "falkáddal" együtt ezt az egész szőrözősdit? Figyelj, nem egész két éve vagyok az, aki, de még egyszer sem szorultam rá, hogy bármilyen falka nyalogassa a sebeimet egy-egy vadászat után. Egyébként is, körbepisilted a környéket, ha már itt tartunk? Mert AZT nem éreztem. - *Próbálja olyan szűkre húzni a szemeit, hogy egy csepp se csorogjon ki a halálközeli élmény teljes tudatából rajtuk.*
- Egyébként is, bennem van tartás. - *teszi hozzá valami gyermeki durcával a hangjában*

- Azt hiszem eleget hallottam.
*mosolyodik el, de ez az a bizonyos igazi farkasmosoly. Nincs benne semmi kedvesség, se visszafogottság. Körülbelül a vadász szokott ilyen gesztust produkálni, amikor már célkeresztbe vette a vadat.
Gyorsan mozdul, hogy a következő pillanatban a kisfiú nyakát megragadván a hőn szeretett fájához préselje egy cseppet feljebb, mint a talaj van. Kicsit szorít a fogáson, érzékeltetve erejének egy darabját, mert ez még sehol nincs ahhoz képest, amire képes. nem véletlen, hogy ő a falkavezér, hiszen már több mint 1600 éve járja ezt az erdőt*
- Nem szokásom utolsó esélyeket adni, de lévén, hogy látom, hogy majd összecsinálod magad a tehetetlenségtől és a félelemtől, adok neked még egy nyamvadt esélyt, hogy a semmirekellő életedet megmentsd. Ha erre sem vagy képes, akkor valóban nincs értelme a létednek... itt nem járnak gyengék és félelem ismerők.

*Természetesen a legelső elmés ötlete a reakcióra az, hogy visszapofázzon, ám ez torka és hangszálai áldatlan helyzete miatt megvalósíthatatlan.*
- NN nmmm fllllkk! - *Hörgi miközben arcszíne egyenletesen átvált lilásvörösbe. Agyában az oxigénhiány furcsa mechanizmusokat indít be és eszébe jut, hogy akár megkérdezhetné, hogy hogy ne nyírják ki. Na de hogyan? Az mégis ostobán hangzana ezek után, hogy egy kézsimi után bejeenti, hogy "na, cukilány, beszéljük meg" Így inkább csak próbál bűnbánó céklaként nézni.
Jaj, ez az oxigénhiány. Hogy néz ezek után tükörbe. Dehát a nőkkel sosem tudott bánni, olyannal meg amúgysem találkozott ég, akit nem tudott széttépni, ha okosabb volt nála.*

- Hmm? Csak nem mondani szeretnél valamit, kisfiam?
*elengedi a srácot és hagyja, hogy a fa mentén szépen lecsorogjon, már ha nem tudja magát annyira összeszedni, hogy megálljon a lábán.*
- Szóval... kezdjük elölről. Én már bemutatkoztam... mi a te neved? És egyáltalán mit keresel itt? Ki tett téged farkassá...? És merre jártál eddig. Nem hiszem, hogy keresne bárki is, szóval abban is bizonyos vagyok, hogy a halálod, esetleges eltűnésed senkinek nem vetne szemet. Tehát, ha jó kiskutyus leszel, akkor még kezdhetnénk is valamit veled... Bár nem szokásom ilyen fiatalokkal foglalkozni. Kétlem, hogy ezen a helyen túlélnéd a következő teliholdat... vagy akár még addig se kell várnod. A falkám nem valami elnéző az ostobákkal szemben.

*Diszkréten egy apró nyikkanássa a földre zuhan. Hirtelen nemtudja, hogy hová kapjon, de végül csak a vérző torkához emeli a kezeit. PIheg kicsit, majd a büntizett gyerek arcával néz fel.*
~Életben maradni, életben maradni, életben maradni be ne szólj a luvnyának, meg ne tedd..~
*ez visszhangzik a fejében, ahogy letörli arcáról a verejtékcseppeket. Feltápászkodik, hirtelen emberebbnek érzi magát, mint valaha élete során. Pár perc beletellik, mg kellően visszanyeri a beszédkésségét*
- Zane.. - a hang, amelyet kiadott inkább hasonlít egy tigriséhez, mélységben. Alig érteni. Megköszörüli a torkát.*
- Zane vagyok. Miót farkas lettem, elhagytam a várost, ahol addig éltem. Túl sok ismerősöm halt bele a változásomba. Azóta keesek valami megfelelőnek mondható erdőt, de viszonylag nehéz menet lesz, ha minden rohadt fenyvesben feltapasztanak a fára, amiért nem nyalok két szó után. - *úg érzi, ezzel meg egy sötét pillantással beéri most a mogorvasága is.*
- Fogamam sincs, hogy hívták a farast. Megmrt, mikor túrázni voltam a szabadságomon. A következő teliholdnál könnyű volt rájönni, hogy nem jártam jól a túléléssel. Vagy akár igen, még nem tudom, hogy vegyem.
*Jobbnak látja itt befejezni, amúgy sem kenyee a túl érzelgősítése emlékeinek. Azok megmaradhatnak rémálmoknak.*
- Kielégítő válasz volt, Acantha?

- Neked tényleg fogalmad sincs arról, hogy milyen világba csöppentél és hogy mi folyik körülötted.
*jelenti ki egy undorra emlékeztető fintorgással az arcán, majd sóhajt egyet*
- Jobban tennéd, ha elmennél innen. nem állnád meg a helyedet közöttünk. Itt csak a tapasztalt, erős farkasok élnek... a fiatalokhoz se kedvünk se időnk nincs. Talán keresned kellene valakit, aki van annyira eszement, hogy a gondozásába vegyen és megtanítsa neked ennek a létnek az értelmeit és szabályait. nem fogok neked hazudni, öcskös. Ha itt maradsz nem fogsz sokáig élni. Bár ebben az erdőben csak farkasok mozognak... vámpírok nem teszik be a lábukat, mert féltik az életüket, még a tisztavérűek is elkerülik az erdőmet, ha tehetik. Neked azonban tényleg semmi keresnivalód nincs itt. Egyszerűen csak nem tartozol ide. Van még egy csomó erdőség, ahol odút csinálhatsz magadnak meg egyebek.

*Kicsit összecsavarodik az arca a hallottakon.*
-Ezzel kezdted, húzzak el, felfogtam. De ha rám hallgatsz, legközelebb kitáblázod a területed határait. - *lapos pillantással körülnéz, mintha csak a csomagjaiért pillogna körbe.*
- Egyébkétn is hallottam pletykákat arról, hogy vámpírok tartanak vérfarkasokat védelmükre. Egy olyannak elmehetnék, nem? Falkaösztön híján még te is csak a fiaid gyomrába kívánsz. Vagy tudsz ilyen kis csoportosulásokról, amelyek befogadnak ilyen kis kívülálló farkasokat is? Vagy faji beállítás, hogy ki van zárva, hogy a frisseket tanítsa vaaki? - *kérdései csak úgy záporoznak, maga sem tudja, mikor halmozott fel ennit az utóbbi öt perc agyhalálában.*

*felnevet*
- Már nagyon rég óta nem tartanak farkasokat a vámpírok. Kicsit sok filmet néztél, nem? Meg ha lenne is ilyen... egy lepkétől talán meg tudnád védeni őket, de mástól nem hiszem jelenlegi állapotodban. Nem tudsz magadon uralkodni, fegyelmezetlen vagy és fogalmad sincs a körülötted lévő világról. Valljuk be így hasztalan vagy. És természetesen mindig vannak, akik az újoncokkal foglalkoznak, úgy hívják őket, hogy teremtő. aki teremti a farkast, az fel is neveli és megtanítja neki a dolgokat. Másrészről ide ebbe a körzetbe - Shadows - csak a legjobbak jönnek. Ez nem játszótér. Meghívással vagy ranggal lehet ide jutni, és aki nem rendelkezik ilyennel az nem csak nekem szúrja a szememet. nameg, ha egyáltalán tanusítanál valami féle érdeklődést afelé, hogy foglalkozzanak veled, akkor esetleg hamarabb megesne rajtad a szíve egy-két farkasnak. De ilyen hozzáállással... hát esélytelen. Egyáltalán mit akarsz kezdeni magaddal? a tanulás és egyéb dolgok nem móka és kacagás ötvözete... kibírnád egyáltalán?

*Elhúzza a száját.*
- Nem tudom, mit vársz tőlem. Mióta farkassá mart az az állat -jobb szó nincs rá- nem láttam hasonlót. Kérdezősködtem, hülyének néztek, vagy valami ostoba gyereknek, aki még nem nőtt ki a mesékből. És lám, meghívás, rang és a többi hallatlan emberi dolgok füzérébe fűzött honodba találtam. Elegem van az örökös bolyongásból, őszintén szólva. Erőt akarok az erősek között, erőt a túléléshez és erőt magam ellen. - *Kicsit elbizonytalanodik a nagy kitárulkozás miatt, de valami azt súgja neki, ez az, amit elvárnak tőle, hogy érthető legyen.*
- Nincs valami nagyon hülye lóti-futid, aki kibírna pár hétig, míg betréningez fasza vérblökinek? - *villant meg egyet a rég nem használt vigyorgásaiból.*

- Nincs.
*jelenti ki színtelen hangon... vagy inkább fagyosan*
- De talán én magam teszek veled egy próbát. Ha nem bírom elviselni a szerencsétlenkedésedet akkor átadlak valakinek, aki rendelkezik ugyan úgy az életeddel, mint én. De amíg az én szárnyaim alatt vagy, más nem nyúlhat hozzád... legalább is nem ölhet meg büntetlenül. ez is valami, nem? Na most meg szedd össze magadat és kövess. ne maradj le, mert nem foglak megvárni. Talán jobban tennéd, ha farkas alakot öltenél... úgy nem akarnak majd egyből a tokodnak ugrani, amint a barlanghoz érünk...
*ennek megfelelően jómaga is farkas alakot ölt magára a lehető leggyorsabban, elvégre már van mögötte némi tapasztalat. Megvárja, míg a kicsi fiúcska is követi a példáját, valószínűleg nehezebben, mint neki ment, majd futásnak ered az otthon felé*