Shadow forest

- Ó... hát nem hiszem, hogy gondot okozna neked a társaság keresés. Bizonyára sokan szeretnének a kegyeidben lenni, olyanok akik bármit megtennének, hogy csak szóba állj velük. Tehát, ha engem megennél, teljesen biztosra veszem, hogy a helyemre tíz vállalkozó szellem kerülne.
*ugyan tudja, hogy Silver egészen magának való amolyan magányos lélek... nem szereti, ha sokan vannak körülötte és zargatják őt, mégis ezeket mondta neki, elvégre itt nem csak viccelődésekről van szó, hiszen mindketten tudják, hogy a férfi idősebb és egyben erősebb is Naonál, ami számára nem jelent semmi jót, főleg a mostani időben*
- Mi lenne, szivem, ha együtt várnánk meg azt a bizonyos teliholdat? Igazán kíváncsivá tettél... tudni akarom, hogy megölnél-e ha úgy hozza a sors. Bár akkor már tényleg teljesen mindegy lenne, viszont ha jól vettem ki a szavaidból, akkor talán több vagyok neked egy átlagos farkasnál. Jó lenne beírni magunkat a történelemebe, miszerint nem támadunk egymásra...
*persze tudja jól, hogy ez lehetetlen... csak a tisztavérűek képesek erre, de poénnak azért jó. Az idegek próbája... Eddig talán egyedül Acantha volt az, aki nem ölt meg egy farkast teliholdkor, a mai napig nem tudja senki, hogy ez igaz-e vagy sem... *
- Meg... ha meg is halok, élvezetes lenne a karjaidban elhagynom az élők sorát!
*megsimítja Silver arcát ismét... a berserkeknél fontos az érintés, sok mindent kifejez szavak helyett*
- Nem is tudod, milyen észveszejtően jóképű vagy, főleg most... ahogy látom a szemedben a harcot önmagaddal, meg a vágyat, hogy széttépj apró cafatokra. Sosem láttam ennél szebbet...
*könnyedén beszél erről, pedig az ő tekintetében kb. ugyan ez játszódik le, mégis úgy tesz, mintha semmiség lenne*

*Ami azt illeti nem szívesen megy bele ebbe az együtt megvárjuk a teliholdatosdiba. Ahhoz túlságosan fontos neki Nao. És hoppá, erre csak most döbbent rá. Jó sokáig tartott neki. Mert az a baj, hogy pontosan tudja, hogy nem bírnának uralkodni magukon. Most is alig ment, hát még teliholddal mi lenne. És ő az idősebb, ezért ő az erősebb is. Márpedig nem magát félti. Pont ez az, hogy a lányt nem akarja megölni. Hiába berserk, érzései azért vannak. Igen kevés, de van. És bizony őt aztán nem érdekli, hogy hányan lennének vele. A testiség csak mellékes dolog. Naomi jobban ismeri őt bárkinél. És pontosan tudja, hogy Silver mit szeret. Nehéz lenne őt pótolni. Sőt, talán nem is lehetne.*
- Nem hiszem, hogy jó ötlet... Akkor soha többé nem lubickolhatnánk így együtt...
*mondja, de a szemében még mindig ott ül a fenevad tekintete. Amit nyilván a lány is lát, hiszen elvileg az tetszik benne neki.*
- Neked ez tetszik?
*szemében huncut fény gyúl. Mondjuk butyuta kérdés. Ő is ismeri Naot, és magát is. Lehet, hogy azért vannak meg olyan jól, mert hasonlítanak. Ugyanis Silvert is vonzzák az ilyen dolgok. Veszélyesek, véresek, kemények, halálosak. Mással talán bele is menne a közös teliholdazásba, de Naomival? Hiszen akkor ezek után ki tudná belőle kiolvasni a vágyait?*

- Hogy tetszik-e?
*kérdez vissza, persze már alapból a kérdés sem volt komoly, hiszen a választ már előre megadta, de azért úgy vélte ezen a szálon kicsit elidőzik a beszélgetésben, legalább addig, amíg még tudnak kommunikálni... meg életben van*
- Azt hiszem, pontosan ilyen volt a tekinteted akkor is, amikor először találkoztunk. Azonnal beleszerettem ezekbe a szemekbe, az első perctől fogva tudtam, hogy te különleges vagy... és lám, több száz év eltelte után is ugyan ezt gondolom. Akkor csak lehet benne valami igazság, nem?
*pontosan nem tudná megmondani, hogy mit szeret annyira pont ebben a tekintetben, hiszen megannyit látott már élete során, de egyikük sem rendelkezett azzal a plusz megbabonázó varázzsal, mint Silveré. Ami az elutasítást illeti, mondhatná azt, hogy de nyugodtan maradjanak együtt, mert úgy sem lesz semmi baj, ám miért hazudna önmagának? Talán rá tudná venni a férfit, hogy együtt töltsék az utolsó órákat, de utána minden képpen meghalna, már pedig esze ágában sincs elpatkolni. Azonban ez nem azt jelenti, hogy csak úgy hagyja, hogy elteljen minden veszély nélkül az a pár óra. Ismét rátapad a farkas ajkaira, gondosan figyelve arra, hogy a lehető legnagyobb felületen érintkezzen a testük. Hallja a kettejükben zubogó vér egyre gyorsuló útját, tiszta adrenalin bomba egy ilyen heves gesztus ebben az állapotban*

*Még sohasem mondták neki, hogy különleges lenne vagy megbabonázó a tekintete. Sokan inkább ijesztőnek vagy vérfagyasztónak gondolták. De lehet, hogy Naot meg pont ez vonzotta benne mindig is.
Gondolataiból a nő csókja téríti magához. Érdekes, hogy eddig még sosem jutottak el a smacizásig. És az is kérdéses, hogy mi lesz ezután? Valószínűleg semmi... Egy kis baráti smár belefér végül is, nem de?
Szóval nincs ellenére a dolog, azon kívül, hogy alig bírja magát megtartóztatni. Nem csak csókol, de harap is. Eleinte finoman, aztán ahogy szalad el vele a ló, egyre durvábban. Közben pedig tenyerével végigsimít a gerinc vonalán, majd egyre lejjebb vándorol. Végül megállapodik a lány formás fenekén.*

- Szóval mégis csak fel akarsz falni!
*hátrál ki megint a szituációból nevetve. Nem tehet róla, de nem bírja megállni, hogy ezen ne szórakozzon egy jót. Szinte már fájt neki, ahogyan Silver csókolta, de ez lenne a legkevesebb ha nem eme jeles napon jutottak volna el idáig... most azonban észnél kell lenni*
- Igazán eldönthetnéd, hogy megölni akarsz vagy szeretni?!
*mosolyogja a szavakat vidáman, de annál huncutabb arckifejezéssel. Milyen kedves a sorstól, hogy éppen most jutnának el a következő lépésig kettejük dolgában... Aztán Nao gyorsan eldönti, hogy ő a veszélyre illetve a halálközeli élményre szavaz, ennek megfelelően magával húzza Silvert a fűbe, ahol jómaga elterül hanyatt és úgy néz fel a farkasra*

- Ha felfalni akartalak volna, akkor azt már rég megtettem volna. Alkalmam is lett volna bőven. De íme itt a válasz, hogy nem. Inkább szeretnélek...
*hopp ezt most ő mondta? Pedig nem tervezte, hogy ezt kimondja, csak úgy kicsúszott a száján. Sőt, igazából ezt még végig se gondolta. Tényleg csak úgy kijött a száján. Talán a telihold a ludas ebben is. Mondjuk badarság lenne arra fogni. De amíg van mire, addig hadd tegye csak azt.
Mindenesetre most már nem tököl tovább a hülyeségein, hogy mit mondott is mit nem. Inkább megcsókolja Naot. Nem mondhatni, hogy finoman és lágyan. De nem is olyan durván, mint az előbb. Próbálja türtőztetni magát. Egyenlőre még megy neki. Egyébként ez is elég érdekes játék. Meddig bírom cérnával? - valószínűleg ez lenne a címe, ha lenne.*

*Csak mosollyal tudja jutalmazni a választ, egészen addig, míg ismét meg nem találják az ajkaik egymást. Egy pillanatra felnéz az égre, már alig van idő... de talán ez még elég ahhoz, hogy életben maradjon és ne kelljen fél munkát végezve elmennie. Két tenyere közé fogja Silver arcát, ujjai végigszántják a sötét hajat majd a nyak ívén haladva a vállakat, aztán a hátat, közben meg megtesz minden olyat, amivel fel lehet bőszíteni egy vérre éhező állatot. Hirtelen mozdulatok, heves csókok, különleges érintések, karmolások, a vér szaga és íze a szájban. Ez tényleg felér egy haláltánccal legalább is művészi néven kb. ilyen alatt futna. De egyetlen másodpercig sem fogja vissza magát, most már nem áll le és nem hátrál meg... egyszerűen és természetesen teszi azt, amit egy ilyen helyzetben tenne... emellett próbál nem arra gondolni, hogy bármelyik percben meghalhat, vagy éppen ő változhat vérfarkassá a túlcsordult adrenalintól. Hazárd játék... kegyetlen játék... már így is több sebből véreznek, amiknek regenerálásával Nao egyáltalán nem foglalkozik, ahogyan a fájdalommal sem, amit a férfi okoz neki*

*Fel sem tűnik neki, hogy közben agyon karmolták meg harapták egymást. Már véresek meg minden, de Nao pedig csak egyre jobban kelti fel a fenevadat benne. Így aztán esélye sincsen a lehiggadása. Egyszóval most benne vannak a slamasztikában, mert ő már nem tudja magát leállítani de nem is akarja. Egyszerűen csak a fenevad miatt aggódik, hogy az majd esetlegesen jobban feléled benne szex közben. De hát Naomi harcolta ezt ki magának, akkor meg mit aggodalmaskodik. Ha neki jó, hát Silvernek is jó.
Mikor ajkaik elválnak egymástól, ő a nyakat veszi célba. Végigcsókolja azt, és még fogaival is végigszánt rajta. Szerencséjére most éppenséggel fogai normál emberméretűek. Aztán eljátszadozik a mellekkel is. Hiszen nem biztos, hogy lesz még egy ilyen alkalom, szóval a mostanit jó alaposan ki kell használnia. Most már mit érdekli őt, hogy mindjárt telihold és a többi. Már forr a vére, és a szíve is csak úgy kalapál. Egyfolytában küzd magával és szenved. De most már megteszi a kettejük közti legkisebb "távolságot" is és behatol a nőbe, majd mozogni kezd. Mondhatni nem éppen a legnyugisabb tempóban. És így most még jobban kell magával küzdenie. Tehát az élvezetek mellé egyben a fájdalom is részesül. Igaz, ő szereti a fájdalmat. Van benne egy amolyan mazohista hajlam. Csak az a baj, hogy ha most nem vigyáz, azzal Nao szívja meg, úgyhogy nagyon kell figyelnie magára.*

*Látja Silver tekintetében és érzi minden egyes mozdulatában, hogy ha véletlenül megjönne nao esze és el akarna menni pont ebben a pillanatban, akkor sem tudna. Egyszerűen tisztában van azzal, hogy nem fogja őt elengedni a farkas, még akkor sem, ha jelenleg erősebb az akarata az ösztönénél. Ha felállna, vagy csak egy tiltó, elutasító mozdulatot tenne az megpecsételné az életét. Egyetlen futó pillanatig zaklatja ez csupán, mikor magában is érzi a dühöt... olyat, amilyet eddig még soha nem tapasztalt ez előtt, hiszen most a fenevad haragja kínozza őt, amiért nem engedi szabadon, nem hagyja, hogy uralkodjon Nao fölött... és pontosan ezért nehezíti meg még az olyan szimpla dolgokat is, mint pl. levegővétel, amit körülbelül úgy él meg, mintha egy zúzógép belsejében lenne és annak oldalain hegyes tűk merednek felé.
Egyetlen szórakozott mosollyal löki odébb ezeket a túl reális gondolatokat, hogy a férfira tudjon összpontosítani. Próbálja elkapni a tekintetét, de ez egyre kevesebbszer sikerül, mintha Silver nem akarna rá nézni... mintha attól tartana, hogy ha megengedi magának ezt a kis dolgot, akkor már nem tudna uralkodni magán. Nao pedig igyekszik minél jobban kiélvezni a helyzetet. Kizárja a fájdalmat, a szenvedést, és minden negatív gondolatot a tudatából, hogy csak és kizárólag az élvezet jusson el hozzá, amiből kap rendesen, úgy látszik ezt nem vonja meg kettejüktől a farkas... Silver ajkait keresi, csak hogy hangtalan tudjon maradni, a sikoltozás nem lenne a legjobb tényező jelen esetben. Jómaga egész testével a vérfarkast szolgálja, mindent megtesz annak érdekében, hogy valamilyen módon Silver is élvezze az együttlétet és ne csak az maradjon meg benne, hogy mennyire nagy energiát fektetett abba, hogy ne tépje szét a nőt, akivel éppen van*

*Ahogy gyorsítja mozdulatait, annál jobban küzd maga és az ösztönei ellen. Fekvőtámaszba nyomja magát, és közben kezeivel a földet markolja. Körmeit belevágja oda, csak, hogy addig se a lányt karmolja. Hogy addig se benne tegyen kárt. És tudja, érzi, hogy elég lenne egy kicsiny csepp vér is. Annak a látványa vagy szaga. De az is elég lenne neki ahhoz, hogy teljesen eluralkodjon felette a fenevad, és tépje szét a másikat. Bár, közben azért élvezi is a dolgot. Egyrészt Naomi testét élvezheti. Másrészt pedig szereti az ilyesféle játékokat. Úgyhogy azért mindent bevet annak érdekébe, hogy neki és a társának jó legyen. Az pedig csak részletkérdés, hogy kifárad. Vagy talán még jó is. Mert legalább addig sem kell maga ellen küzdenie majd... Minél fáradtabb, annál jobb.*

*Van egy olyan érzése, hogy erről a szórakozásról egyikük sem fog megfeledkezni, már ha túlélik az elkövetkezendőket. Naomi már teljesen beletörődött abba, hogy Silver kezében van az élete, és jól láthatóan ez egy cseppet sem zavarja... sőt, teljes mértékben irreálisan viselkedik. Minél jobban feszül a helyzet és minél inkább kilátástalan minden ő annál jobban mosolyog, mintha újjá születne. Lehet ezt őrültségnek nevezni, de ha már valaki annyi mindent megélt, mint ő, akkor az talán megértheti, hogy miét lágyulnak el a mozdulatai, az érintései egyre jobban az idő haladtával. Tényleg olyan, mintha fordítva működne... a gyárban elcsesztek egy alkatrészt, amikor összeszerelték... vagy legalább is így mondanák a hitetlenek. Nao viszont tökéletesen megbízik Silverben és csak ennek köszönheti azt a földöntúli nyugalmat, ami kedves mosolyából, békés arcáról és gyengéd érintéseiből árad. Talán Silvert is sikerül egy cseppet lenyugtatnia ezzel a viselkedéssel, bár nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb időpont erre, hiszen az együttlét úgymond tetőpontjára érnek másodperceken belül*

*Bizony normál esetben Nao gyengédsége talán lenyugtatná őt, de most így, hogy közel van a csúcshoz, kb annyit ér mint halottnak a beöntés.
És érzi egyre jobban a belőle erőtörő fenevadat. És azt is érzi, hogy, ha még egy percig is marad, akkor Nao meghal. Na erre a gondolatra összerezzen, és mielőtt még elmenne, inkább kicsusszan a lányból, feltápászkodik és pillanatok alatt tűnik el a semmibe. Megy el vadászni. Útközben már rég alakot váltott. Sajnálja, hogy nem lett a napjuknak tökéletes befejezése, de talán majd a lány megérti. Vagy esetleg majd még kiengeszteli a későbbiekben. Ha már nem lesz ennyire agyalágyult. És, ha a lány engedi egyáltalán. A lényeg az, hogy nem tett komolyabb kárt Naomiban és ez a lényeg. Szóval a másik jogosan bízott meg benne ennyire. Silver meg azért élvezte az együtt töltött perceket. És azzal vigasztalja magát, hogy lesz ez még majd jobb is. Vagyis reménykedik benne.*

*Elhagyatottan fekszik ott a fűben... valahogy sejtette, hogy ehhez hasonló véget ér ez a nap, de azért titkon remélte, hogy mégis más lesz minden. ostobaság volt úgy gondolni, hogy bármelyikük is képes felvenni a versenyt a bestia akaratával, főleg ilyenkor. Most azonban mégis elmondhatatlanul rosszul érzi magát a saját hülyeségéből adódóan, hiszen ő erőltette ezt az egészet annyira, már ha lehet a farkasoknál erőltetésről beszélni egyáltalán... Rendkívül üresnek és magányosnak érzi magát, csak piheg az eget bámulva egészen addig míg egy velőtrázó ordítás a közelben fel nem hangzik. Amolyan műszak kezdetét jelző hangnak lehet ezt betudni nála, automatikusan változik vérfarkassá, hogy végre kiengesztelje a benne lakozó fenevadat a mészárlással, amit gyorsan eltervezett. Azért egy dolog magasan üti a negatívumokat... még pedig az, hogy Silver inkább elrohant, semmint hogy bántsa Naot... majd el ne felejtse megköszönni ezt neki, mikor legközelebb találkoznak...*

*Egy fa alatt fekszik, véresen, összekuporodva. Elfáradt... Egész éjszaka mészárolt. Sőt, még mai is. Úgyhogy mozgalmasan telt nagyon az éjszakája, és a napja. És körülbelül most kezdi visszanyerni a józan eszét is, hogy lepihent.*

*elégedetten lépdel a vértől csúszós füvön, miközben ujjairól nyalogatja le a friss vért. Ember alakban van jelenleg, úgy vélte, hogy a két éjszaka gyilkolásaihoz elég volt a vérfarkas fordma... legalább is egy darabig, amíg az izmaiból elmúlik a fájdalom. Nem lehet azt mondani, hogy a legjobb bőrben van. Oldalán hosszú és mély seb tátong, ami egy másik farkas karmnak nyoma, a nyakán is röbb karmolás éktelenkedik, a combjából meg egy jókora falat hiányzik. Mindettől függetlenül tökéletesen érzi magát, majd meggyógyul, mint mindig...
Alig veszi észre Silvert, a férfi nagyon elbújt a fa mögött*
- Lám, csak ne bújócskát játszol valakivel?
*csak Naomi lehet az, akiben ilyen fárasztó esemény után is ott ég a nyughatatlan aktivitás lángja. Mintha csak egy esti bulira ment volna el*

*Tökre elbambul, mikor egy ismerős hang szólítja meg. Egyből felkapja a fejét, és mikor Naot pillantja meg elmosolyodik.*
- Szia Naomi! Látom alaposan elvoltál az éjszaka te is...
*néz végig a hölgyemény testén. Ő nem szerzett olyan komolyabb sérüléseket. Csak pár harapás és karmolás, ami mostanára maradéktalanul begyógyult. Ja meg még van valami, amit ő igazándiból viccesnek talál. Hát gyorsan meg is osztja a vérfarkassal.*
- Képzeld nekem meg kitépték a mellbimbópiercinget mellbimbóstul...
*mutogat a mellkasára. És tényleg csak az egyik piercingje van meg. Igaz, már a húsa is begyógyult. Jobban mondva a mellbimbója. Csak azért mégis kár azért az ezüstékszerért.*
- És ebben egyedül csak az a gáz, hogy majd újra ki kell lövetnem.
*vág elszomorodott képet. De a szemei ragyognak. Mintha mosolyogna. Sőt, inkább mintha vigyorogna.*

*Míg Silver mesél, Nao odaér hozzá és elterül mellette a füvön. Lehunyja a szemét és mélyet lélegzik az éjszaka hűs levegőjéből. Végre megnyugodhat... vége az őrjöngésnek. Na nem mintha bármiben is ellenezné, de azért mégis csak jobb, hogy saját maga irányítja a testét és nem a bestia. Sebeivel mit sem foglalkozik, még a gyógyításukra sem pazarolja az időt, majd csak akkor ha már kipihente magát. Addig hagy vérezzenek csak, hátha idecsalnak pár vámpírt, akikkel levezetés képpen még elszórakozhatnak egy cseppet*
- Igazán sajnálom a testékszeredet, de gondolom hamarosan ismét lesz egy, tehát minden pótolható.
*mondja mosolyogva, miközben a hajába túr, ami ragacsos a vértől.*
- Na és mondd, örülsz neki, hogy életben látsz? Vagy nem is gondoltám rám azok után, hogy eltűntél a szemem elől?

*Elmosolyodik.*
- Jaj, hogy kérdezhetsz ilyen hülyeségeket? Persze, hogy örülök.
*a másik dologra azonban nem tud mit mondani... Most, hogy így eszébe jut az az eléggé érdekes estéjük, kicsit aggodalmas fejet vág. Mit is kéne mondania? Egyáltalán mondjon valamit? Ige, azt azért kéne.*
- Azért mentem el, mert már nem igazán bírtam uralni a bestiámat. Nem akartalak bántani...
*vallja be végül. A szemeit lesüti, a fűre néz inkább. Aranyosan áll neki ez a határozatlanság. Olyan mint egy tinisrác, nem mint egy több száz éves berserk vérfarkas.*

*Oldalra pillant, hogy lássa Silver arcát. Egy darabig gyönyörködik benne, de nem teszi szóvá, hogy milyen aranyos most, a végén még növelné az egóját*
- Tudom... szóval nyugi, nem gázoltál bele a lelki világomba. Amúgy is rengeteg időnk van még együtt, hogy kicsit csiszoljunk az elválós témán.
*vigyorodik el, de egyből grimaszba torzul a gesztus, mert úgy mozdult, hogy a combján lévő seb szép fájdalmat okozott.*
- Hogy a fene vinné el azt a nyomorult farkast. Így megtépni engem, nem sokon múlott, hogy nem hagytam ott a fogam. Nem is számítottam a támadására, már éppen emberi alakban voltam, mikor nekem rontott vérben forgó szemekkel...

- Ez igaz...
*néz fel a földről és küld egy mosolyt. De az a mosoly nem tart sokáig. Mert még idő előtt aggodalomba vált át. Az arckifejezése is.*
- Jól vagy? Nagyon fáj? Betudod gyógyítani? Segítsek?
*és kérdések ezrei szaladnak ki a száján. Ő maga is meglepődik a dolgon. Nem is tudta, hogy így aggódik a lányért. Aggódás? Mi az? Eddig még nem sokszor volt ebben része. Vagyis, ha volt is, akkor az is régen. Az öcsikéjével kapcsolatban... De az már tényleg nagyon-nagyon régen volt. Mikor észhez tér, hogy biztos milyen idegesíthető ezzel a papucs aggodalmával inkább témát vált.*
- És kinyírtad azt a farkast?

- Mielőtt szívinfarktusban elpatkolnál a nagy aggodalom miatt... csak közlöm, hogy mindig így szoktam kinézni telihold után, csak eddig nem vetted észre, mert nem foglalkoztál velem...
*ölt nyelvet*
- Ez azért van, mert nőből vagyok... azok a szemetek meg vérszemet kapnak, mikor meglátnak abban a kikészült állapotukban és nekem rontanak. Persze nem akarnak megölni... sosem ezzel a szándékkal jönnek, de nem kedvelik, ha visszautasítják őket. Na akkor szoktak próbálkozni azzal, hogy széttépjenek. Annyira unom már, Silver! Féééérfiak... ki vagyok teljesen akadva ettől. Acantha szerencsésnek mondhatja magát, még ha rágerjednek akkor sem mernek a közelébe menni...
*álmodozó hangnem, aztán visszaszáll a földre*
- Nem öltem meg, nem akart végülis semmi rosszat. Majd ha találkozom vele, akkor megpróbálok nem átnézni rajta. Ha így tennék, akkor rajtad kívül egyetlen pasi sem állna szóba velem.
*neveti el magát*

- Ha minden telihold után láttalak volna, akkor már aggódtam volna érted akkor is...
*durcás arcot vág. És milyen igaz is. Mert tényleg így érez. A másik fele meg az, hogy kb pár napja jött rá arra, hogy Nao fontos neki. Szóval...*
- Már ne haragudj, de én sem téptelek még téged szét... Pedig tudtommal nem vagyok nő. Na de gondolom ez azért van mert már jó pár száz éve ismerjük egymást. És mondhatni azt, hogy viszonylag jóban vagyunk.
*igazándiból ő sosem tudna ártani a lánynak. Teliholdkor is direkt azért kerüli el őt jó messzire. És, hogy teliholdkor pontosan miként és kiket mészárolt le... arra már nem emlékszik. Létüket homály fedi.*

- Hagy helyesbítsek annyival, hogy te azért nem akartál még tőlem semmit, mert nem találkoztunk teliholdkor vagy annak környékén. Már pedig olyankor bennetek igen csak dolgoznak a hormonok... meg a szexualitás. Bár bizonyára akkor beszéltünk volna utoljára, ha te is úgy néztél volna rám... mint a többiek. Bár biztosan téged is megutált már egy pár nő... akikre szemet vetettél... Azok az üres tekintetek, mintha lelkük sem lenne... csak a birtoklási vágy izzik bennük. Nade mindegy is.
*oldalra fordul... csak azért is, hogy fájjon neki az legalább nem hagyja, hogy olyanokról beszéljen, ami biztosan nem érdekli Silvert. Így, hogy háttal van a férfinak valami nyugtalanság lesz rajta úrrá szóval inkább visszavágódik hanyatt fekvésbe*
- Azért annak örülök, hogy neked nem lett semmi bajod, leszámítva, hogy kiraboltak!

- Lehetséges... De szerencsére ilyesmi még nem fordult elő. Egyébként nem mindig emlékszem ám rá, hogy miket csinálok telihold idején. Egyszerűen csak mészárlok össze-vissza. Különösebben nem jegyzem meg ezeket. Nem számolom már, hogy mennyi vér tapad a kezemhez. Miért is tenném?
*vigyorodik el. Szinte nevet. A kiraboltakos beszóláson meg már fetreng a röhögéstől. Olyan viccesnek találja. De hát tényleg inkább nevet, mint sír.*
- Igen... egy piercinggel lettem szegényebb!
*rázza az öklét színpadiasan, miközben vihog. Nem megszokott tőle az ilyen viselkedés. De ez is csak azt bizonyítja, hogy Nao mellett mennyire eltudja magát engedni.*

- Csak nyugalom... beleremeg a föld is a fetrengésedbe meg a nevetésedbe.
*fogja meg Silver kezét mosolyogva, hogy aztán nem túl kedvesen de közelebb vonszolja őt magához, csupán azért, hogy a mellkasára hajthassa a fejét és megpihenhessen rajta. Lehunyt szemmel hallgatja a farkas szívverését, sokkal gyorsabb, mint a sajátja. Lehet a sok vérveszteség miatt... ideje lenne elkezdeni regenerálni a sebeket, mielőtt itt elvérzik nagy örömükben*
- Csak maradj így egy kicsit, rendben?
*szólal meg egészen halkan, szinte már lágyan. Megtelik a tüdeje az egyre hűlő levegővel, most úgy érzi, hogy szüksége van Silver közelségére bár igazából nem tudja miért...*